2. fejezet - Támadnak az oroszok
Ayuno 2011.05.26. 19:10
A végén aztán megállapodtak, hogy Aoi mellett töltöm az éjszakát. Én személy szerint jobban örültem volna egy csendes kis vendégszobának, ahol senki sem zavar, de ilyen alkalom sem adódik többet az életben, valami ilyesmivel vettem magam rá, hogy kövessem a gitárost a szobájába. A szoba nem volt kicsi, sőt ami azt illeti nagy volt. A kétszemélyes ágy az ablak előtt állt, előtte egy jópofa szőnyeget fektettek. Egy beépített szekrény várta, hogy bepakoljam a ruháimat. Egy ajtó nyílt a szobában, ami a fürdőszobába engedett bepillantás. A helység nagyon stílusosan volt berendezve, viszont nekem nem tetszett annyira, lehet azért nem mert elég pasis stílus volt, én meg ugye lány vagyok?!
- Nyugi, nem fogok tapizni . .. annyira - Aoi hatalmasakat vigyorgott, én meg csak okosan néztem. Reménykedtem, hogy sokáig nem tud majd ágyba jutni, mert akkor tuti, hogy tapizás lenne a vége.
- Kösz - huppant az ágyra. Alig bírtam a szemeimet nyitva tartani, az utazás engem eléggé kimerített, míg Elit kevésbé. Ő nagyon jól elvolt Ruru és Reita társaságába. Kötetlenül tudott társalogni hol az egyik hol a másik fiúval. Én olyan voltam, mint egy riadt nyuszi, igazából azt sem tudtam mit kellene mondani, mi helyes vagy hasonló hülye felvetések.
- Ayuuuunooo - Eli valahonnan a ház másik végéből ordibált. Feltápászkodtam az ágyról, majd a hang felé vettem az irányt, Aoi szorosan mögöttem. A lányt az egyik játékszoba közepén találtam meg, izgatottan mutogatott egy biliárdasztalra. Érdeklődve néztem rá, mégis mi a fenét jelentsen ez? Szeret biliárdozni, vagy mi van? - Játszunk egy kört, aki nyer... hmmm, mondjuk rámászik ReiReire!
- MI A JÓ ÚRISTEN SZŰZ MÁRIA BAJOD VAN???????? - kiabáltam. Jó, bevallom kiabáláshoz túl hangos volt, de kicsit meglepődtem. Minek van ennyire piszkos fantáziája?
- Most mi van? - pislogott Rei meglepetten. Nem érthetett sokat a beszélgetésből ami magyarul folyt le.
- Semmi - vágtam rá rögtön. Eli elfordult, láttam hogy a válla rázkódik a nevetéstől, ne félj ezért még kapsz, gondoltam mérgesen.
- Ayu szeret - tört fel belőle.
- Miiiii vaaan???? - kérdeztük egyszerre Reivel. Szegényem úgy nézett rám, mintha valami szellemet látna.
- És te kit szeretsz? - jelent meg Ruru az ajtóban, Elinek címezve a kérdést. Eli elpirult és csak dadogott, rajtam volt a sor, hogy kicsit kárörvendő legyek. - Beszélni akarok veled..
- O.. oké - barátnőm nagyokat nyelt aztán elindult az ajtó felé. Amikor elment mellettem enyhén meglöktem, amitől sikerült majdnem összeesnie. Olyan kis ügyetlen volt, nem bírtam megállni, hogy ne nevessem ki. Természetesen Reita nem hagyta sokáig, hogy kárörvendő legyek, megfogta a kezem és kihúzott az udvarra. Ruki, Kai és Aoi már kint voltak. Egymás dobálták hógolyókkal. Reita nevetve csatlakozott a többiekhez, belevonva engem is a hócsatába. Mondanom sem kell, mindenki engem célzott. Azonban ahogy alkalmam nyílt rá én sem hagytam magam, s hatalmas hógolyókkal dobáltam a négy idiótát.
- Munííícióót kell gyűjteni, Rei elfogyott a muníííícióóónk - kiabálta Ruki és beleugrott egy hatalmas hókupacba. - Támadnak az oroszoooook!! Jönnek az atombombák víííí platty buuummm... egy csirke felrobbant.. a kisugárzásom erős, de az atombombának erősebb. Mindenki meghal, mert meleg van, melegebb mint egy meleg... he??
- Fogd már be!! - kérleltem és leültem a földre. A könnyeim potyogtak annyira nevettem.
- Meg kell szokno.. - Reita mondatát félbe szakította a hatalmas sikoly ami a házból jött. A kint lévők, azaz miii, nagyot ugrottak. Amikor a sikoltás nem múlt el beviharoztunk a házba megnézni mi a baj... Éééééés....
|