Az egész társaság úgy ahogy volt beesett a nappaliba, ahol Eli, Ruru és még egy nő állt. Gondoltam, hogy nem a barátnőm sikítozik, mint egy idióta, mert nem az ő hangja volt. A nőnek nagyon szőke haja volt, ajkain vérvörös rúzs színeződött ki, szemei úgy voltak kifestve, akár egy rossz prostinak.
- Maya, ne sikogass már, megsüketülök!!! - dörrent rá Ruki. Az énekes nem volt elragadtatva a lánytól, nekem meg hányingerem lett tőle. Eli megszeppent fejjel szorongatta Uruha kezét, akinek tágra voltak nyílva a szemei.
- Neem! Neem! Neem! Hogy tehetted??? Azt hittem a barátnőd vagyok?! - Maya fenyegetően elindult Eli felé, ezt nem bírtam nézni. Elengedtem Reita kezét, aki a döbbenettől nem tudott időben megállítani.
- Ne merj hozzáérni, te agyonsminkelt ribanc - álltam barátnőm és Maya közé. A nő meglepődve pislogott rám, Eli pedig reszketett a félelemtől. Akkor láttam meg Maya kezében a kést, te jó úristen, már az első nap ekkora szarba kerültünk, mi lesz később? El sem hittem, hogy tényleg ez játszódik le a tokiói házba. Olyan volt, mint valami amerikai krimi.
- Ayu nem kellene... - nyújtotta felém a kezét Kai. A mindig mosolygó dobos, teljesen el volt fehéredve, szokásos vigyora is eltűnt az arcáról. Maya őrült tekintettel rám nézett, én azonban nem tágítottam, megmondtam: nem engedem bántani Elit!
- Maya, kérlek! Menj ki.. - Ruru a hangja elcsuklott ahogy megfogta Maya kezét. A nő szemei meglágyultak amikor Uruhara nézett, ezt a fiú ki is használta. Kihúzta a házból, s beültette a kocsiba. Hallottuk, amikor kihajtott az udvarról. Csend telepedett ránk,mindenki rémülten pislogott a másikra. Eli lerogyott egy fotelre, sejtettem, hogy nem a kés sokkolta le. Mellé ültem és vigasztalóan a vállára tettem a kezét. Ruki, Aoi, Rei és Kai kisurrantak a szobából, így alkalmam volt kérdezgetni a barátnőmet.
- Mi történt? - nem akartam kerülgetni a témát, tudni akartam mi történt.
- Ruru már majdnem megszólalt, amikor beviharzott ez a Maya vagy ki.. Ruru nem vette észre, és azt mondta, hogy lehet még egy napja sem ismer, mégis szeret. Tudod, beszélgettem vele néha, miután kiküldték az értesítőt, hogy nyertem. Aztán amikor ezt mondta a csaj elkezdett sikítozni, ekkor bejöttetek és már tudtok mindent. De Ayu, ha van barátnője akkor mégis miért mondta azt hogy szeret? Ezt nem értem!
- Arra még nem is gondoltál, hogy a csaj hazudik? Lehet féltékeny ezért mondta amit mondott! - nagyon fájt a szívem Eli miatt, aki a mennyországból pár perc alatt a pokolba érezhette magát.
- Ruru nem ellenkezett, s most is ő vitte haza... Mit csináljak, nem közeledhetek hozzá ha tényleg van barátnője?! Az nem lenne tisztességes, még egy olyan emberrel szemben sem, mint amilyen ez a Maya. Én ilyet nem teszek, ismersz.
- Igen, ismerlek - ismételtem meg szavait, viszont valami más tört elő bennem, nem megnyugtató szavak, nem vigasztalóak. - Te megérdemled Rurut, ő nem! Eli meg kell mondanod neki! Ez nem fan szerelem... én és Tom igen, az fan szerelem. De Te és Ruru nem! Mondd meg neki mennyire szereted, ha ő is ezt mondta, és ha tényleg van barátnője akkor képes lesz elhagyni. Bár szerintem anélkül is elfogja az előbb nagyon leszerepelt emberileg. Az egyik sztorid jut róla eszembe, amikor boszorkánynak hitte magát a csaj, végül meghalt a... már nem tudom ki volt. Ő is mérgezni fogja a szerelmével Ruru-samat, s ellenben a sztorival, te tudnál neki segíteni. Te vagy az ellenszer, senki más, nem Rei vagy én és nem is Kai. Eli ez így most tudom mennyire csöpögősen hangzik, de tudod jól hogy igazam van.
- Igazad van... segítenem kell Rurunak