Eljátszadoztam a gondolattal, mi lenne ha Aoi tudna segíteni. Nemcsak könnyebb dolgom lenne, lehet, hogy közben még meg is tudom, hogy van-e barátnője.
- Ayu, nem akarlak elkeseríteni, de Ruru nem hagyja el Mayat. Szerinted mi már nem próbáltuk rávenni? – úgy nézett rám, mint valami idiótára. Egy normális érvem volt, ami az egyetlen ütőkártyánk is lehetett.
- Akkor még nem volt itt Eli.. Aoi, Ruru szereti a csajt, miért ne jönne így össze? – Aoin látszott, hogy elgondolkodott, azonban nem tartott ez sokáig, mert kopogtattak. – Gyere!
Kiabálta ki az ajtó előtt álló személynek. Reita bejött a szobába, látni lehetett rajt, hogy nem jó hírt fog közölni. Amikor rám nézett az arcát még jobban elöntötte a félelem.
-Ayu… izééé… Eli.. Eli nincs itt – a hangja elhalt. Nem tudtam megszólalni, néztem rá, egy értelmes mondatot nem tudtam megformálni. A nyelvem nem engedelmeskedett az akaratomnak. Nem akartam hinni Reitanak.
- Azt ne mondd, hogy Ru-chan után ment – állt fel teljes lelki nyugalomba Aoi. Nekem ez eszembe sem jutott volna, hogy a fiú után indult. Gondolkodás nélkül a telefonomért kaptam és tárcsáztam a lány számát. – Szerinted fel fogja venni? Ayu, Te felvennéd?
- Nem… - teljesen hülyének éreztem magam, túl nagy hévvel vágtam már megint bele. Istenem, gondoltam kétségbeesetten, csak nehogy valami baja legyen. Letettem a telefont, Aoinak teljesen igaza van, nem fogja felvinni. Nem lenne annyira hülye. – Szerintetek Ruru felveszi?
A többiek egyszerre pattantak fel, maguk mögött hagyva engem. Nem értettem a viselkedésüket, én csak megkérdeztem valamit, erre felpattannak és faképnél hagynak. Pár perc után esett le, hogy volt abban valami amit mondtam. Ha Ruru felveszi a telefont, akkor eltudjuk neki mondani mi van és ő megtudja keresni Elit. Ez teljesen jó ötletnek tűnt, ameddig rá nem jöttem, hogy Eli nem tudja merre kell menni Mayahoz. Tokió pedig hatalmas, semmi esély arra, hogy a lány odataláljon. Viszont volt ennél még rosszabb is: ha Eli Tokióba mászkál este összetalálkozhat egy yakuza taggal. Nem lenne jó vége ennek a találkának, talán mondanom sem kell, hogy miért. A fiúk után rohantam, akik már megkönnyebbült mosollyal fogadtak.
-Meg van a csaj – ölelt át Aoi. – Volt olyan okos, hogy meglátta Maya névjegykártyáját az asztalon, taxiba szállt és egyenesen a házhoz hajtott. A bérlőtől kérte, hogy küldje ki Ru-chant.
- Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire félteni fogok egy idegent – sóhajtott fel Reita is. – Maya egy elmebeteg, azt hiszem arra is rájöttem Ruru miért nem hagyja el. Ha megtenné a lány biztosan vagy őt ölné meg vagy saját magát. Ruru egyiket sem akarja, bármennyire is utolja Mayat nem bírná elviselni, hogy valaki miatta haljon meg.
- Szegény Ruruszító – sajnálkoztam, észre sem vettem, hogy a becenevén hívtam Rurut.
- Ruruszító? – húzta fel Aoi a szemöldökét. – Ez irtó kawaiii! Azt hiszem ezzel fogok szivatni amikor hazajönni. Ruruszító pici babám…..
- Én profin tudok hátraaaaa felééééé tolatniii – ordibálta Ruki miközben betörte az ajtót.
- Miért máshogy is lehet? – kérdeztem.
- Igen.. nem hátrafelé hanem Mayánfelé