Ruki megállt, és nézte ahogy beérnek minket. Ez meg mégis mi a francot csinál?
- Nyugi kislány – mosolygott rám. Basszus mi az, hogy nyugi? Mindjárt meghalok, ez meg elkezdi nyugi, hát ez hülye. És még KENZOt sem láttam élőbe, ez nem fair. Amikor már az egyik fickó az ajtó mellett állt Ruki gázt adott az autónak. A közelben lévők elugrottak, Ruki szabadon elhúzott a helyszínről. Én teljesen le voltam döbbenve, sokkos állapotba kuporogtam az anyósülésen míg el nem értünk Maya házáig.
- Idióta – szálltam ki. A yakuzák nem voltak a nyomunkba, ezért nem is kellett attól félnünk, hogy esetleg valami baj lesz. Felmásztunk a lépcsőkön és bekopogtattunk. Kid idő múlva Maya nyitott nekünk ajtót, az arcán némi bosszúságot véltem felfedezni. A CD lejátszóból üvöltött a GazettE The Murder’s TV című szám.
- Üdv a pikáns horrorba
Ki a gyilkos? Ki a gyilkos? Ki a gyilkos? Anyu?
Üdv az ördögi horrorban!
Ez a péntek tizenharmadikai gyilkosok műsora – suttogta a dalszöveget Ruki. – Egyébként hy Maya, Ruru és Eli?
A nőn látszott, hogy nem akar válaszolni, azonban meggondolhatta magát, mert egy ajtóra mutatott. A tekintetében ugyanaz az őrült fény csillogott, mint pár órája. A fiú megfogta a kezem és behúzott a kicsiny lakásba. Szívem szerint én kint dekkoltam volna, míg ő kihozza Elit, de a túlságosan erősen fogta a kezem, esélyem sem volt kiszabadulni. Bementünk abba a szobába amelyikre Maya mutatott. Ruru az ágyon ült és Elire nézett. A lány fancsali képpel nézett vissza rá. Késő! Ez volt az első gondolatom. Későn érkeztünk, Ruru elutasította Elit,
- Ayu menj ki! – utasított Ruki. Feszengve ugyan de kimentem és bementem a konyhába. Azt hittem Maya visszament a szobájába, azonban tévedtem. A lány az asztalnál ült és valami nyúlfélét belezett ki. Undorító látvány volt, ahogy az állat belső szervei felszínre kerültek. El akartam futni, újra Aoi mellett akartam ülni, teljesen biztonságba, és nem ennek az őrült nő lakásának véres helyszínén állni. Maya kezein folyt le a vörös vér, látszólag élvezte, hogy összevérezhet mindent. A gyomrom tartalma kezdett egyre inkább feljebb kerülni. Azonban nem tudtam megmozdulni, nem tudtam elmenni a konyhából. Megbabonázva álltam és figyeltem a vértől csepegő kést. Az orrom egyre mélyebbet és mélyebbet szívott magába a véres levegőből. Úgy éreztem magába kerít valami, ami addig nem volt jelen az életembe.
- Mi van, élvezed a vér szagát? – eresztett meg egy félszeg mosolyt Maya. Ez kizökkentett a kábulatból és válasz nélkül hagyva a lányt kibotorkáltam a házból. Ott leültem az ajtó elé s vártam, hogy kijöjjenek. Elképzeltem ahogy Ruki és Eli mosolyogva kilép végre. A képzelgéseimnek semmi sem szabott határt, szinte már betegesen képzeltem el a meg nem történt eseményeket. Maya véres késsel a kezében tér nyugovóra. A helyszínelők három ember holtestét találják meg az egyik szobába. Egy fiatal lány, s két férfi. A hírbemondó sajnálattal közli a rajongókkal s a világgal a GazettE két tagjának halálhírét. Az egész olyan volt, mint egy horror történet. Elképzeltem, ahogy Maya újra és újra Elibe mélyeszti kését. Hallottam őrült nevetését, éreztem a vér mámorító szagát.
- Ayu… hé Ayu minden rendben? – hallottam messziről valaki hangját. De a szemeim nem nyíltak ki, nem voltam képes kinyitni őket. Azt akartam, hogy tovább álmodjak. Az álomvilágom furcsa kalitkájában vergődtem, rabja voltam a fantáziámnak. A hang a nevemet kiabálta, valaki megrázta a vállam. Nem érdekelt mit tesznek, álmodtam tovább. A bilincsek nem engedtek a kalitka ajtajáról sem pattant le a lakat. A Hold felettem véresen ragyogott… minden oly furcsa volt a kalitkámban..