Rémülten futottam a két fiú után, már Aoi is inkább arra koncentrált, hogy utolérje Reitát. A helyen, ahova bemenekültünk, asztalok álltak, néhányan éppen kártyáztak, mások a cigaretta füstbe burkolózva beszélgettek. Nem volt nehéz kitalálni, hogy egy kocsmába sikerült betérnünk.
- Merre van a hátsókijárat? – kérdezte Reita a pult mögött álló öreg férfit. Az egy ajtó felé biccentett, így elindultunk arra amerre mutatott.
- Lehet, hogy átver minket – kételkedett Aoi. Én sem voltam olyan biztos, hogy a kocsmáros a segítségünkre szolgált, azonban Reita hajthatatlan volt.
Az utcán eszméletlenül hideg volt, nem is tudtam mikor hűlt le ennyire a levegő. Reita kissé megnyugodott, de nem engedte, hogy visszamenjünk az autóhoz. Szerinte ez ugyanis, túl feltűnő lenne. Úgy gondolta, hogy inkább a közeli fesztiválra kellene mennünk, ott sokan vannak, ráadásul lehet különféle maszkokat is venni.
- És szerinted nem szúrnak ki egyből? – böktem az orrkendőjére.
- Megoldom – felelte szárazon. – Ayu, neked annyi a dolgot, hogy köztem és Aoi közt menj. A többit bízd ránk.
- Attól, mert te vagy a „felnőtt” még mindig nem tudsz logikusan gondolkodni! Nem lehet olyan álarcot venni, ami eltakarná az orrodat. Arra meg nem foghatjuk, hogy cosplay vagy, hiszen akkor véletlenül egy Aoi is melléd pottyant!
- Asszem a kiscsajnak igaza van – húzta el a száját Aoi. – Feltűnő vagy baby! Vedd le azt a vackot.
- Azt aztán nem! – makacsolta meg magát, mint egy kisgyerek.
- Nem azt kértük, hogy pucéran rohangássz! Reita, vedd le, de én tudok jobbat is; menjünk vissza a kocsihoz és húzzunk szépen vissza a házhoz – próbáltam jobb belátásra bírni, mivel nekem a kocsis-ötlet még mindig jobban tetszett, mint az, hogy menjünk be annyi ember közé.
- Akkor kocsi – döntötte el Reita. – Vagy nem… De.. Oké, leveszem
- Nehéz szülés volt – kacsintott rám Aoi. Magamban kuncogtam, s néztem ahogy Rei leveszi az orrkendőjét. – Tatara taaaa!
- Nem tudom mit morgolódsz édi orrod van – viccelődtem Reitával, aki orrkendő nélkül elég szokatlan, ugyanakkor mulatságos látványt nyújtott.
- Nagyon viccesek vagytok – morogta majd elindult az ember tömeg felé. Én úgy ahogy mondták mögötte, végül Ao-kun zárta a sort. Egy vénasszonynál vettünk néhány macskás maszkot. Az enyém lila volt, a két srácé fekete illetve sötétkék.
- És most sprint – kiáltotta el magát Aoi. Reita elkezdett futni, nekem már rohannom kellett, hogy tudjam tartani a tempót. Nem akarnak feltűnést, de elkezdenek futni, mint az idióták.. hát ezek sem normálisok, gondoltam miközben próbáltam levegőt kapni.
Fogalmam sincs meddig futottunk, de végül a háznál kötöttünk ki. Soha nem gondoltam volna, hogy annyira örülni fogok, annak a hülye háznak, mint akkor. Reita szinte betépte az ajtót. A meleg kitódult jótékonyan felmelegítve kissé hideg arcomat. Én is beléptem, és nagy meglepődésemre, Elit Ruruhoz bújva láttam meg. Már egyikük tekintetében sem volt, az a hűvös távolságtartás ami napokig köztünk zsongott. Ruki tényleg csodákra képes, ültem le, hogy elmesélhessek mindent barátaimnak.