Éjfél túlságosan hamar elért minket. Az a tény, hogy be kell törnünk, egy őrült nő házában, rettegésben tartotta egész lényemet. Nem akartam menni, azonban mindennél jobban szerettem volna tudni, mi a rózsa jelentése. S ezt sehol máshol, nem tudhattam volna meg, mint Maya lakásán.
- Eli.. – nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy fent maradjak és szóljak a lánynak, amikor éjfélhez ér az óra mutatója. Ez nem is volt baj, hiszen barátnőmmel ellentétben, én nem tudtam aludni.
- Mindjárt.. – morogta Ruru karjai közül. – Szeretem, amikor így alszunk, de most nem kellett volna megengednem.
Nagy nehezen kimászott az ágyból, aztán gyorsan átöltözött. Miközben ő megpróbálta összeszedni magát, én elvettem egy lakáskulcsot a kis tálból. A házban minden csendes volt, miért is ne lett volna; mindenki aludt. Kivéve minket, csak mi voltunk talpon, csak mi készültünk „éjféli kalandra”.
- Oké, indulás, mielőtt Rurunak feltűnik, hogy nem vagyok ott – nyitotta ki az ajtót Eli. Kilépett, a hideg éjbe, közben folyamatosan beszélt. Azt hiszem azért, mert meg akart nyugtatni.
- Vannak ott többen is, nem? Mármint lakók, valakinek fel fog tűnni, hogy bementek a lakásba!
- Dehogy fog feltűnni. Mindenki alszik! Ayu, nyugi, nem lesz semmi baj, érted? – nézett rám komolyan. Bólintottam egyet, mégsem tudtam megszabadulni a kínzó gondolatoktól. Az elmúlt pár napban, annyi minden történt, oly sokszor mondták már „minden rendben lesz, nyugodj meg”. És általában ezek a szavak mindig valami mást takartak, soha nem váltották be ígéreteiket. A rossz után újabb borzalmas dolog következett.
- Hogyan akarsz eljutni a házhoz? – sóhajtottam, majd bambán rásandítottam Elire.
- Taxi, baby, taxi – mosolygott hatalmasat a lány. – Egy utcával előbb kitesznek, onnan gyalog. És kész.
- Honnan szerzel te taxi.. – ismerős, mindenkinek azok a részek a filmekből, mikor a szereplő kimond valamit, és az rögtön ott is terem. Hát, nálunk is így volt, még ki sem mondtam már egy sárga taxi hajtott a ház elé. Csodálkozva elindultam az autó felé, Eli közben nagyokat vigyorgott.
- Jó estét, a Sakura utcához legyen szíves – mondta a sofőrnek Eli. A mogorva taxis biccentett egyet aztán gázt adott. Hátradőltem, s figyeltem, hogyan suhannak el, a már lassan teljesen ismerős utcák. Senki sem beszélt, a rádióból, valami divatjamúlt zene szólt, aminek lassú, lágy dallama szinte teljesen megnyugtatott. Hirtelen azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, hol fogunk először keresgélni.

*****
A ház ajtaja tárva nyitva volt. Eli körülnézett, és intett, hogy bemehetünk. Próbáltunk nem hozzá nyúlni semmihez.
- Te: konyha, én: szoba – adta ki a parancsot a lány. Belopakodtam a helységben, ahol borzalmas látvány fogadott. A nyúlnak, s más állati maradványnak már nyoma sem volt. Minden tele volt üvegdarabokkal, képekkel, amik darabokra voltak szabdalva.
- Eli.. – suttogtam mikor felvettem egy képet, az egyik kedvenc képemet. Nem tudtam hogyan, és honnan került a házban, de nem is érdekelt. Félelem kúszott fel a gerincemen, félelem amit már régóta nem volt bennem.
- Ayu, ezt nem fogod elhinni. Biztos vagyok benne, hogy Maya nemrég járt itt. Nézd mit találtam a padlón – elvettem a kezéből a kis cetlit, és elolvastam a kusza betűket.
Fehér falak mindenütt,
Lélektelen testek az emberek.
Gyilkos kapszulák, és mérgek,
Egy rózsa.. egy üvegrózsa a halálban…
A sorok nem rímeltek, versnek tehát nem nevezném. A szöveg összefüggéstelen volt, azonban nagyon ismerős.
- Fehér falak, egyenlő diliház. Lélektelen testek, nem is tudom.. Még ott sincsenek olyanok..
- Talán az álmok, ott egészen fura emberek vannak, az ember azt gondolja róluk, rég eladták a lelküket az ördögnek – elmélkedett barátnőm.
- Igen, gyilkos kapszula és mérgek. A kapszulára van tippem, talán az amivel, azt a valamit kotyvasztotta, de akkor a méregnek nincs semmi értelme.
- Hmm.. ez egy kétértelmű szó nem? Talán azt akarta, hogy azt higgyék az emberek, valamiféle anyagról beszél. Talán a dühét írta le. Azt, hogy mennyire dühíti a dolog, hogy én és Ruru, meg te és Aoi.. mert Rei..
- Hanyagoljuk, de igazad lehet.. És a rózsa? A halálban, azt írja. Rózsa.. üvegrózsa. Szerintem a rózsának van folytatása.. De nem az üvegrózsa..
- Akkor mi?