Bevallom, egy nagyon picit túlreagáltam a dolgokat, mert hát Aoi volt olyan okos, hogy míg én átöltöztem ő addig, betömte a maradék csokit.
- Hova ne menjek? – kérdezte tőlem őszinte meglepődéssel a tekintetében.
- Ne menj ki – suttogtam, és szinte beleestem az ölébe. – Itt volt Maya.
- Tessék? – Aoi majdnem ellökött magától. – Bocs
- Semmi baj. Mondom, jönni akartam ki, kinéztem az ablakon, erre ott volt. És tudom, hogy most nem képzelődtem. Maya megszökött, érted Aoi?
A gitáros nem szólalt meg, leültettet, majd elment közben hangosan Reitát szólítgatta. Annyira sokkos voltam, hogy még időm sem volt aggódni szegény Rei miatt. Hiszen ő tudott arról, mit csináltunk éjszaka Elivel. S talán, Aoi is rájött.
-Reita, te normális vagy? Engedted, hogy elmenjenek? – hallottam Aoi mérges hangját.
- Ha tudtam volna róla valószínűleg most nem itt tartanánk – vágott vissza Reita, jobban összekuporodtam nem akartam a veszekedésüket hallani. Viszont a két fiú annyira hangosan üvöltözött egymással, hogy zengett az egész ház tőlük.
- Aoi, neki én mondtam meg, és akkor amikor már itthon voltunk – kiabáltam ki. Csend lett, el tudtam képzelni ahogy Reita mérgesen pillantgat a konyha felé, amiért megszólaltam. Nem foglalkoztam vele, erőt vettem magamon és kibotorkáltam a két fiúhoz. – Igen, voltunk Mayánál. Ne kérdezd miért, ki kellett valamit derítenünk. És ha valakire haragudni akarsz akkor rám légy mérges ne Reitára.
- Hirtelen mennyire véded – vágta hozzám Aoi. – Miért vagytok ennyire összemelegedve, talán nem dugtatok??
- Hey, Aoi!!! – lassan én is elvesztettem a türelmemet. – Mi a franc bajod lett hirtelen?
- Szerinted mégis mi lenne? – sziszegte felém. – Komolyan, ezt nem gondoltam volna rólad.
- Eh?? – néztem rá hatalmas szemekkel. Nem tudtam miről beszél, én nem csináltam semmit, azonkívül, hogy megvédtem Reitát. De hát, nem is fogom hagyni, hogy értelmetlenül egymás nyakához ugorjanak.
- Ayu, hagyd – fogta meg a kezem Reita, mikor a kirohanó Aoi után akartam menni. – Féltékeny. Azt hiszi, hogy Te meg én… Amúgy mit is akartál mondani?
- Ja, tényleg. Maya itt van, vagyis volt, vagyis nem tudom. Lehet még mindig itt van. Ezt akartam elmondani. Tudod, kiszökött, és én láttam, itt volt. – akkor fogtam fel csak igazán szavaim értelmét. Félénken Reitára néztem aki nem szólalt meg csak nézett maga elé.
- Mióta itt vagytok, egy nyugodt percem sincs – morogta magának. Na kösz, gondoltam mérgesen, ez aztán most rohadt jól esett. – Meg kéne keresni Aoit nem?
- Meg kéne – bólintottam, és elindultam a hangszerszoba felé, ahova a fiú berohant. – Aoi, miért vagy mérges?
- Ayu, menj ki – fel sem nézett, a gitárhúrokkal szórakozott, ujjai teljesen céltalanul simították végig a hangszert.
- Addig, nem míg el nem mondod miért vagy rám mérges – duzzogtam és leültem mellé, még ekkor sem nézett rám.
- Azért mert nekem nem mondtad el, Reitának meg igen, ezt a Mayás cuccot. Azt még megérteném, ha Rurunak nem mondanátok el, de az, hogy még nekem sem… Ayu ez így nem működik – csapta le a gitárt a földre, s már rohanni is akart, én azonban többet akartam. Azt akartam, hogy tisztán mondja a szemembe, mit akar ezzel mondani.
- Mi nem működne??
- Köztünk ez az egész – húzta el a kezét, én meg csak álltam ott mint valami okos. Soha nem gondoltam volna, Aoi gondolkodott azon, hogy én… én.. és ő?