A düh egyre fokozódott bennem, nem akartam abba hagyni a kiabálást. Nem tudtam mi történik, csak azt éreztem, ahogy a méreg egyre jobban tombol bennem. Össze akartam tépni a képeket a fejemben, ki akartam zavarni Kamijo hangját a tudatomból. A hajnal első sugara már megérintette a kopott szőnyeget, mikor én teljesen kiizzadva visszatértem Kamijohoz. Nem tudtam hogyan kerültem hirtelen a GazettE-háztól oda, azonban nem is érdekelt. Berontottam a házba és egyenesen Kamijo szobája felé futottam. Ő még csendesen szuszogott, haja jóképű arcába hullt. Csak akkor tűnt fel mennyire helyes. A fejemben egy hang azt kiáltotta ne tegyem meg, mikor közelebb léptem.
- Kamijo.. - suttogtam neki, és leültem mellé. Kicsit kinyitotta a szemét, majd mikor meglátott összevagdalva és fáradtan azonnal felpattant.
- Ayu.. veled, veled meg mi történt? - a hangjában hiába volt aggódás ha a szemében egyre erősebb vágyat láttam. A szemeim lecsukódtak, azt akartam mondani, hiába akar nem fog megkapni, én Aoit akarom. - Enyém vagy!
- Nem - a hangom visszhangot vert a szobában. Végre tudtam irányítani a testem, és azonnal elhúzódtam Kamijotól aki meglepetten nézett felém. - Megbíztam benned!
- Aoi nem érdemel meg téged, itt jobb lesz neked hidd el - Kamijo is felkelt. Elkezdtem hátrálni, egészen a falig, ahol már nem tudtam tovább menekülni. A francba is, most azonnal ki kell jutnom innen. A férfi egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Kiabálni kezdtem, Yumeért kiáltottam, aki pillanatokon belül megjelent az ajtóban. Azonban ahogy beljebb lépett Kamijo egy pisztolyt emelt fel. - Ő az enyém. Megegyeztem Mayával, én megkapom a csajt, ő meg Aoit.
- Nem tehetted ezt - suttogtam és elfutottam előle. Kamijo elkapta a kezem, olyan erősen szorította, hogy majdnem elájultam. A sebek újra elkezdtek fájni, ezúttal sokkal erősebben. Mindenem égett, a szívem hihetetlen sebességgel dobogott, az agyam pedig egyre csak azon járt, hogy soha többet nem fogom látni Elit. A gondolatok nem hagytak nyugodni, előhoztak minden hibát, amit elkövettem. Hallottam, ahogy kiabálok Elivel, mert megakarta keresni a yakuzákat és megkérni ne bántsák a szüleit. Magamnak akartam, nem akartam, hogy bármi baja volt, ezért önző lettem.
- Maya teledumálta a fejedet - Yume hangja mérges lett, nem is hasonlított a cserfes fiú, megszokott nyugtató hangjára. - Nem érted? Elérte, hogy velünk veszekedj, Ayu ellen fordított. Tudod nagyon jól, miért szereted! De ő nem Melody, értsd már meg! Ő nem lehet Melody, lehetetlen. Hasonlítanak tény és való, de Melodyt megölte Maya. Miért nem fogadod már el, meghalt kész vége. Ayut is bántani akarod? El akarod venni Zakumitól, és Aoitól? Neki is adtál a méregből? Mindenkit meg akarsz ölni? Kamijo ki vagy te, mi lett veled? Nézz magadra, már nem te vagy! Melodyval együtt te is meghaltál. Cserbenhagytál hármunkat is. Mióta meghalt Melody, őrülten kerested a helyettesét, ezért vállaltad el, hogy vigyázunk Ayura is. Értsd meg, senki sem olyan Melody... Haver, kérlek tedd le azt a pisztolyt!
- Soha. Ő az enyém, ő Melody, én tudom. Nem hasonlíthatnak ennyire, biztosra tudom, hogy ő az. Nem tudsz te semmit rólam, nem ismersz..
- Az ikertestvérem vagy! - Kamijo fogása gyengült, Yume már előttünk állt. - El akarsz veszteni Maya miatt? Elmenjek? Elmehetek ha azt kell, aztán legyél csak kettesben vele. Öld meg őt is, tedd tönkre neki is az életét. Szerinted bírná úgy ahogy mi bírtuk melletted? Ha ezt akarod…
Yume kilépett az ajtón egyedül hagyva engem Kamijoval, akinek már folytak a könnyei. A keze meg-megremegett.
-Az üvegrózsa.. – suttogta. – Ő tehet mindenről, csak ő és senki más. Az a nyamvadt rózsa! Tudnom kellett volna, hogy Yasmine you hazudik, nem kaptam így sem vissza. Mindenkit elzavarok magam mellől.. És most még Yume is.. Ugye te itt maradsz velem? Kérlek Ayu, maradj!