A pár perces úton végig azt hallgattam, hogy miről beszélhetek és miről nem a sajtónak. Mint hogyha nem mondta volna már el százezerszer ez alatt a 3 év alatt, mióta ismerjük egymást.  A kocsi lassan megállt, mi pedig bementünk az előtérbe. Mielőtt beléptünk volna a váróba, még gyorsan elszaladtam a mosdóba. Ahogy mostam a kezem, belenéztem a tükörbe. Egy vékony, barna hajjal keretezett arc és barna szempár nézett vissza rám. Tényleg kicsit nyúzottnak tűntem, de nem baj, majd a kávé, amit Dave beígért egy kicsit helyre tesz. Kiléptem a mosdóból és Dave egyből a kezembe is nyomott egy bögre kávét.

-Köszönöm-néztem rá hálásan.

Kiléptem az ajtón és a táskámban egyből keresni kezdtem a cigimet és rágyújtottam.  Dave és Joe, a testőröm követtek.

-Le kéne szoknod, apád se örül neki-szólaltak meg szinte egyszerre.

-Igen, tudom. Talán majd egyszer sikerül.

Megittam a kávét, ami tényleg egy kicsit magamhoz térített, majd visszamentünk az előtérbe, ahol Rose és Kyle vártak minket.

-Ti menjetek a stúdióba, készüljetek elő, maximum egy óra és mi is ott leszünk-fordult Dave Rose-hoz és Kyle-hoz. –Te pedig-nézett rám-vedd elő a legszebb mosolyod.

-Így jó lesz?-néztem rá vigyorogva.

-Tökéletes. Készen állsz?

-Öööö…azt hiszem igen.-válaszoltam egy kicsit idegesen.

-Oké, akkor induljunk.

Négy biztonsági őr lépett oda hozzánk, kettő kikísérte Rose-t és Kyle-t a terminálba. Mikor kinyílt az ajtó, meghallottam a tömeget. Voltak akik a nevemet kiabálták, voltak akik csak sikongattak. Félve néztem Dave-re. Látta rajtam, megfogta a vállam és maga felé fordított.

-Nyugi, nem lesz semmi gond. Csak legyél olyan elbűvölő és mosolygós, mint amilyen szoktál-mondta.

-Könnyű azt mondani-morogtam halkan, de tudtam, hogy hallja, mert felnevetett.

-Induljunk-szólalt meg újra.

Nagy levegőt vettem és félve, de mosolyogva léptem ki a terminálba Dave-vel, Joe-val és a két biztonsági őrrel a hátam mögött. Meglepődtem, több százan voltak ott. Rajongók, újságírók és tévések. Mind egyszerre kiabálták a nevem egy kordon mögött. Ettől a szívélyes fogadtatástól egy kicsit megnyugodtam. A szokásokhoz híven először az újságírókhoz léptünk oda.

-Miss. Carlson, úgy tudjuk, hogy a One Direction-nel közösen egy számot fognak felvenni. Ez igaz?

-Csak Nicole, ha kérhetem-mondtam mosolyogva-És igen, igaz. Azért is jöttem és a számhoz egy klippet is fogunk forgatni-folytattam.

-Mit lehet tudni a számról?

-Egy igazi pörgős szám lett. Én írtam, remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.

-Várod már a felvételt és a forgatást?

-Nagyon. Még sosem találkoztam a fiúkkal, de már nagyon várom a közös munkát. Mind nagyszerű énekesek-mondtam.

-Amerikában 5 hete szerepel a slágerlista legelején a legújabb albumod, itt a jövő héten fog megjelenni. De közben kijött a második filmed, ami már az első hétvégén kasszasiker lett. És egyre több felkérést kapsz. Abbahagyod a filmezés miatt az éneklést?

-Csak reménykedtem, hogy ekkora siker lesz az új album. Remélem Angliában is ekkora sikert fog aratni. Tényleg egyre több felkérést kapok, de az éneklés az igazi szerelmem és csak annyi szerepet fogok elfogadni, amennyi belefér az időmbe-válaszoltam.

-Hogyan tudod ezt mind összeegyeztetni? Stúdió, koncertek, forgatások.

-Ezért van a menedzserem, Dave. Ő egyeztet, én csak megyek, ahova mondja-feleltem nevetve.

-Még egy kérdésre van időnk-szólt közbe Dave.

-Úgy tudjuk a One Direction előénekese leszel az angliai turnéjuk alatt, ez igaz?

-Egyelőre csak pár helyszínre szerződtem le velük, majd meglátjuk, mennyi fér még bele az időmbe.

-Köszönjük, hogy eljöttek-mondta Dave és halkan, hogy csak én halljam hozzá tette, hogy most pedig menjünk tovább a rajongókhoz. Amint elindultunk feléjük, elkezdtem pásztázni a tömeget. Egy embert kerestem. Vagyis kettőt. Az egyik az édesapám. Igaz, mikor reggel beszéltem vele, azt mondta, hogy nem biztos, hogy ki fog érni elém a reptérre. Ezt valahogy meg is értem, hiszen  ő Anglia egyik legkeresettebb ügyvéde. De akkor is….már rég nem láttam, már fél éve, amikor a turném kezdődött és akkor is csak egy hétvégére jött el hozzám és reméltem, hogy ma kijön elém. A másik pedig a legjobb barátnőm volt, Sammy. Egyiküket se láttam. Egy kicsit csalódottan, de ugyanúgy mosolyogva léptem a rajongók elé. Rengeteg autogramot adtam. Többen megkérdezték, hogy vagyok, ilyenkor mindig a szokásos szöveg hagyta el a szám: „-Köszönöm, jól. És te?”. Mindig úgy vettem észre, hogy örülnek, ha érdeklődök én is felőlük. Rengeteg közös képet csináltunk, miközben a fotósok gépei is kattogtak. Úgy 20 perc után Dave finoman a tudtukra adta, hogy mennünk kell. Mosolyogva megköszöntem, hogy eljöttek és elindultunk a kijárat felé. Egyszer csak valaki hirtelen megölelt, majd elengedett. Megijedtem és hirtelen fordultam hátra. Sammy állt ott egy hatalmas vigyorral az arcán. A két biztonsági őr már mozdult volna, de Dave leállította őket. Újjongva ugrottam a nyakába.

-Sammy! Hát te? Azt hittem te sem jössz ki elém.

-Ezt  ki nem hagytam volna! De mesélj, milyen volt a turné? Mesélj el mindent!

Hmmm…jellemző Sammyre, mindig mindent tudni akart. De én így szerettem.  Nagyon jó hallgatóság és ha egy kicsit elszállnék magamtól, ő mindig képes a földön tartani.

-A stúdióig elmesélek mindent-válaszoltam neki.

A reptér bejárata előtt egy kicsit fenn akadtunk, rengeteg fotós és rajongó állt kint, de mégis sikerült valahogy épségben beszállni a kocsiba, ami kint várt. A stúdióig csak meséltem, tudni akarta, hol és merre jártam pontosan, a fellépésekről, na és persze a múlt heti premierről, hogy kikkel is találkoztam. Mire a stúdióba értünk, teljesen kiszáradt a szám. Egy tv-s felvételre jöttünk ide, ez lesz az első közös interjúnk a fiúkkal. És én még nem is találkoztam velük. Mikor oda értünk egyből el is kapott egy statiszta, bemutatott a műsorvezetőnek és megmutatta, hogy majd hol kell bemennem a stúdióba, majd az öltözőmhöz vezetett, ahol már ott várt Rose, Kyle és Dan, a stylistom. Ő már hamarabb visszajött Londonba, mint mi.

-Szia Drágám-üdvözölt Dan mosolyogva, majd megölelt. Szerettem Dan-t, mindig csodaszép ruhákat választott nekem, maximálisan megbíztam a választásaiban.

-Kicsit fáradtnak tűnsz-folytatta.

-Igen, biztos az időeltolódás-válaszoltam-Mid van számomra?-kérdeztem.

-Tv-s interjú, úgyhogy arra gondoltam, hogy ezt a térdig érő, ujjatlan bézs ruhát kéne felvenned. Ez biztos jól fog mutatni rajtad, bár rajtad minden jól áll-mondta-Bár ez a ruha….-nézett végig rajtam, ugyanis egy farmer, trikó, ing és sportcipő volt rajtam, ami szerinte egyáltalán nem állt jól rajtam, de kényelmes volt és nekem ez a lényeg. Kyle neki állt, hogy átvasalja az amúgy kicsit göndör hajam, majd bal oldalt feltűzte egy hajtűvel. Aztán Rose következett, aki kb. fél óra alatt új sminket tett fel rám, ami teljesen illet a ruhámhoz és egyáltalán nem volt erős, mert nem igazán szerettem az erős sminkeket. Amíg Kyle és Rose dolgozott rajtam, addig Sammy-vel beszélgettünk.

-Szóval….One Direction? Annyira irigyellek-mondta.

-Huuu….ne is modd, úgy izgulok, még sosem találkoztam velük. Már nagyon várom-válaszoltam.

-Szerinted ki a leghelyesebb közülük?-kérdezte.

-Nem tudom, mindegyik nagyon jól néz ki és annyira tehetségesek.

-Nekem Harry jön be….az a gyönyörű göndör haja…-mondta mélázva.

-Jaaajj…úgy megsimogatnám, kíváncsi vagyok, milyen-mondtam.

Ekkor csörögni kezdett a telefonom, apa volt.

-Szia apa!

-Szia Kicsim, sajnálom, hogy nem tudtam kimenni eléd, de elhúzódott a tárgyalás.

-Semmi baj, megértem.

-Hogy utaztál?

-Jól, igazából végig aludtam az utat-mondtam nevetve.

-Mikor jössz haza?

-Még lesz egy interjúm, de szerintem 8 körül haza érek.

Ekkor belépett Dave. –Megjöttek a fiúk.

-Oké, köszi. Apa, most mennem kell, akkor majd este.

-Jól van kicsim, ügyes legyél. Szeretlek.

-Én is szeretlek.-majd letettem.

-Gyere, bemutatlak nekik.

Dan gyorsan rám adta a ruhát, Sammy pedig sóvárogva nézett rám.

-Majd bemutatlak nekik-ígértem, mire rám vigyorgott.

-Gyere Nicole-szólt rám Dave.

-Jó, jó, megyek már-mondtam. Követtem őt a stúdió felé, ahogy ráfordultunk a folyosóra, megláttam őket. Ott álltak, alig pár méterre tőlem. Harry, Louis, Liam és Niall. Zayn-t nem láttam. Egy kicsit megtorpantam. Még sosem láttam őket és mind annyira jól néztek ki. Mikor tovább indultunk, észre vettek és engem kezdtek el figyelni, de ekkor valaki a hátam mögül a nevemet kiáltotta és én hirtelen meg is fordultam, pechemre, ugyanis valaki nekem jött és a kezében lévő pohár egész tartalma a ruhámon végezte.

-Ezt nem hiszem el-mondtam halkan, de mérgesen.

-Ne haragudj, nem figyeltem, annyira sajnálom!-szabadkozott.

-Hát igen, kicsit figyelhettél volna…-felnéztem és abban a pillanatban elállt a szavam, ugyanis megláttam, hogy ki jött nekem. Ott állt előttem, az ajkát harapdálva és még mindig szabadkozva.