London külvárosában laktunk. Szerettem azt a környéket, mert csendes volt és a kertünk végéből egy kis erdő nyílt. Joe lassan felállt a ház előtti feljáróra és én csak néztem a házat. Már rég nem voltam itthon és most végre a saját ágyamban aludhatok. Ahogy szálltam ki a kocsiból, láttam, hogy apa jön ki a házból.

-Szia Kicsim!-jött oda hozzám, megölelt és egy puszit adott.

-Szia Apa!

-Annyira hiányoztál!

-Te is nekem!

-Na, gyere, menjünk be!

Közbe Joe becipelte a bőröndjeimet és mondta, hogy akkor 8-ra jön értem, majd elköszönt.

-Na, hagy nézzelek!-mondta apa és megállított maga előtt.-Kimerültnek tűnsz és mintha fogytál is volna. Az arcod teljesen beesett. Eszel Te rendesen?-aggodalmaskodott.

-Apa, nyugi, jól vagyok. Csak egy kicsit fáradt vagyok. És nem is fogytam, csak nőttem pár centit.

-Tényleg, már akkora vagy, mint én-mondta. Vagyis pontosan 170 cm.

-Na, gyere együnk. Mit ettél ma?-kérdezte.

-Hát reggel müzlit, délután meg valami salátát.

-És ezt hívod Te rendes kajának? Nem csodálom, hogy ilyen vékony vagy, na de majd én felhízlallak egy kicsit-folytatta.

Nem szóltam semmit, ez volt a mániája, hogy nem eszek rendesen és, hogy túl vékony vagyok, ami lehet, hogy egy kicsit igaz is, mert a magasságomhoz 55 kg párosult, de én jól éreztem magam így. Apa kínait rendelt vacsorára, amit imádtam. Vacsora közben kérdezősködött, hogy mit csináltam szabadidőmben, ami ugyebár nem sok van. Minden nap beszélünk telefonon, mikor távol vagyok, de mikor találkozunk mindig mindent el kell mesélnem újra, amit kicsit unok is. Egyszer szóvá is tettem, de azt mondta, hogy csak aggódik és mikor telefonon beszélünk, akkor nem látja az arcom és azt hiszi, hogy valamit eltitkolok vagy nem merek elmondani valamit. Pedig ez nem így van, de hát a szülők már csak ilyenek.

-És hogy van Nicky?

-Jól, nagyon jól. Sokat tanul mostanában, mert hamarosan vizsgázik. De azt ígérte, hogy majd a turné alatt meglátogat.

Mikor befejeztük a vacsit, felmentem a szobámba. Minden úgy volt, ahogy hagytam. A szobám barack színű, és van egy nagy parafa-táblám, ami tele volt a Sammy-vel közös képeinkkel, de volt rajta néhány apával közös képünk is. Egy pár percig csak a képeket nézegettem és a sok szép emlék eluralkodott  rajtam. Ilyenkor sajnálom egy kicsit, hogy nem vagyok többet itthon, de hát ezt akartam…ez volt az álmom. Végig néztem az ágyamon, ami tele volt plüss állatokkal, imádtam őket. Van egy kedvenc macim, amit mindig magamnál tartok és azzal is alszok. Sokan mondták már, hogy túl gyerekes, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Oda léptem a bőröndömhöz és kihalásztam belőle a pizsimet, majd bementem a fürdőbe, ami a szobámból nyílt. A tükör elé léptem és elkezdtem lemosni a sminkem, majd letusoltam. Míg készülődtem végig Zaynre gondoltam. Az arca ott lebegett a szemem előtt. A gyönyörű szemei és az a szívdöglesztő mosolya rabul ejtett. Erre a gondolatra megrándult a gyomrom. Be kellett ismernem, hogy igen, tetszik, nagyon is. De azt is be kellett látnom, hogy erre az egészre, hogy együtt legyünk nem sok esély van. Erre elszomorodtam. Felvettem a köntösöm és kiültem az erkélyre. Hűvös, április közepénk volt. De most jól esett ez a hideg. Rágyújtottam és csak bámultam a csillagokat. Egyszer csak halk kopogást hallottam és pár pillanat múlva megjelent apa az erkélyajtóban, kezében egy bögrével.

-Te meg mit csinálsz? Hányszor elmondtam, hogy nem kellene dohányoznod!-korholt.

-Apa, Te beszélsz? Mennyit is szívsz el naponta?-kérdeztem gúnyosan.

-Az, hogy én dohányzok, az nem azt jelenti, hogy neked is kell-mondta-Amúgy hoztam egy kis forró csokit. Gondoltam jól esne.

-Köszönöm-mondtam hálásan és egyből bele is kortyoltam, amiből az lett, hogy percekig csak tátogtam, mert annyira forró volt, hogy megégettem a vele a nyelvem. Apa leült mellém a hintaágyra. Tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisűlni. Ha leül mellém, akkor tuti, hogy mindig valami kínos dologról van szó. Valami számomra kínos dologról.

-És…mi újság a fiúkkal?

Remek. Amúgy se szeretek ilyen témáról beszélgetni. Pláne nem az apámmal.

-Semmi. Nincs senkim, ha erre célzol.

-És mi van Matt-tel?

-Nem tudom. Mióta szakítottunk nem beszéltem vele.

-És miért is szakítottatok?

-Apa, erről nem akarok beszélni-mondtam kicsit elpirulva.

-De ugye…nem bántott?-kérdezte.

-Jaj, nem, dehogy is! Hova gondolsz?

-Jó, csak kérdeztem. Na, hagylak aludni, reggel korán kelsz. Megittad?

-Igen,-mondtam megkönnyebülten, hogy nem feszegeti tovább ezt a témát. Átadtam a bögrét, adott egy puszit, majd elindult be. Az ajtóban megállt.

-Örülök, hogy itthon vagy-mondta.

És is örülök-feleltem. Majd elindult.

-Apa?

-Hmm?-lépett vissza.

-Szeretlek.

-Én is szeretlek, Kicsim.

Hallottam, ahogy becsukja az ajtót, majd bementem én is a szobámba. Bebújtam az ágyamba és még mindig Zayn arcával a szemem előtt, hamar el is aludtam.

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Olyan volt, mintha csak pár perce aludtam volna el. Pedig több, mint 8 órát aludtam. Hulla fáradtan vonszoltam ki magam a fürdőbe, majd letusoltam, a törölközőt magam köré tekerve mentem vissza a szobámba. Azt se tudtam, mit vegyek fel. Végül farmer, top, ing, mellény kombinációjánál döntöttem. Épp öltöztem, mikor kopogtak az ajtón.

-Már öltözök-szóltam ki.

-Jól van-szólt apa.

Mikor felöltöztem, visszaszaladtam a fürdőbe, hogy kisminkeljem magam. Mikor belenéztem a tükörbe, elszörnyedtem. Úgy néztem ki, mint aki már hetek óta alig alszik….ami lényegében igaz is. Végül úgy döntöttem, hogy ezen már semmi nem segít, úgyhogy csak szempillaspirált tettem fel. Ránéztem a telefonomra, már fél 8 volt. 8-ra jön értem Joe. Gyorsan lerohantam a konyhába.

-Jó reggelt-mondtam és már el is kaptam egy pirítóst és a konyhapulthoz mentem, hogy kávét töltsek.

-Jó reggelt-mondta apa, felnézve az újságból-Hogy aludtál?

-Jól, jó volt újra a saját ágyamban aludni-mondtam tele szájjal.

-Legalább ülj le, amíg eszel-mondta rosszallóan. Gyorsan betömtem a pirítós maradékát majd el is vettem egy másikat. Betömtem a második szelet pirítóst, majd fogtam a kávéscsészét és kimentem a kertbe rágyújtani. Mikor elszívtam, gyorsan elmostam a bögrém és a tányérom, majd elindultam az emeletre.

-Mikor jön Joe?-szólt utánam Apa.

-8-ra-feleltem.

-Akkor igyekezz, mert 5 perc múlva 8-mondta.

Felszaladtam a szobámba, gyorsan fogat mostam, majd elkezdtem bedobálni a cuccaimat a táskámba, amikor megszólalt a csengő.

-Nicole, itt van Joe!-kiabált fel apa.

-Mindjárt!-kiabáltam vissza. Hát persze, hogy most nem találom a kedvenc cipőm. Sorra dobáltam ki a cuccaimat a bőröndökből, mire az utolsóban megtaláltam. 10 perccel 8 után ugyan, de megálltam Joe előtt.

-Szia. Mehetünk-lihegtem, mert futottam lefelé.

-Szia. Elaludtál?-nézett rám vigyorogva.

-Nem csak, nem találtam a kedvenc cipőmet.

-Mint hogyha nem lenne mindegy.

-Hát mert nem is, ez a legkényelmesebb-feleltem vigyorogva.

-Apa, majd jövök. Szia!-kiabáltam be a konyhába.

-Jól van, Szia!

Fél órával később már a stúdió előtt álltunk, 10 perccel ugyan a megbeszélt idő után.