Belépve a stúdióba, már ott volt Steve, a producer, akivel az előző albumomon is együtt dolgoztunk.

-Szia! De rosszul nézel ki-mondta nevetve, miközben megölelt.

-Köszi, Te is jól nézel ki és Jó reggelt-mondtam fáradtan. –Sziasztok-néztem a fiúk felé és ők mosolyogva köszöntöttek. Közben befutott Dave is és egy gyors „Jó reggelt” után be is tette a CD-t a lejátszóba. Én közben kifutottam a kis konyhába egy üveg vízért, majd visszatérve behuppantam az egyetlen egy személyes fotelba, levettem a cipőmet és felhúztam a lábaimat.

-Na, akkor lássuk, mit hoztál össze-nézett rám Steve. Elindult a szám, én pedig a vizes üveggel játszadozva, halkan énekeltem végig a számot.

-Na, ez egész jó, kicsit felturbózzuk és hatalmasat fog szólni-mondta Steve, amikor vége lett a számnak.

-Nagyon jó-mondták a fiúk is.

-Köszi-mondtam mosolyogva.

-Na, akkor álljunk is neki a munkának-mondta Steve és maga köré hívta a zenekar tagjait, hogy megbeszéljék a zenei alapot. Ebbe nem akartam nagyon beleszólni, Steve amúgy is tudta, hogy milyen stílust szeretek, úgyhogy át is mentem a dohányzó helyiségbe, a fiúk pedig ott maradtak. Elővettem a táskámból a kis füzetemet, amibe a dalaimat szoktam írni, gondoltam befejezem a dalt, amit múlt héten kezdtem el írni. Átfutottam a dalon, de valahogy semmi értelmes nem jutott az eszembe. Mióta megláttam Zayn-t, csak Ő járt a fejemben. Elkezdtem a füzet sarkába rajzolgatni, mire észbe kaptam, láttam, hogy egy csomó szívet rajzoltam. Próbáltam a szövegre koncentrálni, de semmi. Kiültem az ablakba, hátha a kilátás inspirál egy kicsit, de semmi. Tovább firkálgattam a füzetbe, aminek az lett a végeredménye, hogy egy egész oldal tele lett szívecskékkel. Nem tudom, mióta ülhettem ott, de annyira elmélyültem a rajzolásban és a gondolataimban, hogy észre se vettem, h kinyílt az ajtó. Egy számomra összetéveszthetetlen hang rántott vissza a valóságba.

-Nem zavarom a művésznőt?-kérdezte Zayn mosolyogva és fejével a lap felé intve, ami tele volt szívecskékkel.

-Ööö…, nem-mondtam fülig elpirulva és a füzetet gyorsan megfordítva.

-Csak nem szerelmes vagy?-kérdezte.

-Hogy halad a munka?-kérdeztem, mintha az előző kérdést nem is hallottam volna.

-Hmmm, kicsit se feltűnő a terelés, úgyhogy ezt igennek veszem-mondta vigyorogva-Amúgy nagyon jól. Most állnak majd neki felvenni az alapot, csak meghozták az ebédet-mondta.

-Már ennyi az idő?-néztem a telefonomra, ami fél 1-et mutatott.

-Igen, én is csak gyorsan kiszaladtam rágyújtani-felelte, miközben rágyújtott.

-És mi az ebéd?-kérdeztem, miközben én is felálltam, oda mentem a táskámhoz, előhalásztam a cigim és én is rágyújtottam.

-Pizza-mondta.

-Nagyszerű-feleltem. Nem igazán voltam érte oda, de ha nincs más megeszem.

-Szóval?-kérdezte.

-Mit szóval?-néztem rá értetlenül.

-Ki a szerencsés?

Éreztem, hogy ismét elpirulok.

-Szerencsés? Azt nem mondanám, mivel nincs senkim.

-Hát nekem nem úgy tűnt-mondta.

-Jó, tényleg tetszik valaki-adtam meg magam, miközben gondosan ügyeltem rá, hogy még véletlenül se nézzek a szemébe.

-És ki az?-faggatott tovább.

-Ezt már tényleg nem fogom elmondani-mondtam, még mindig kerülve a tekintetét.

-Miért? Talán ismerem?-folytatta a kérdezősködést és közelebb lépett, én pedig ránéztem, ami nagy hiba volt, ugyanis elvesztem a szemeibe.

-Mindegy, lényegtelen, úgyse lehet belőle semmi-mondtam szomorúan, még mindig a szemeibe nézve, összeszorult gyomorral.

-Menjünk enni-mondtam, miközben elnyomtam a cigit és elindultam az ajtó felé, Zayn pedig követett.

-Már csak ennyi maradt?-kérdeztem a stúdióba lépve és meglátva az asztalon az egyetlen még bontatlan dobozt.

-Sokan vagyunk és Niall éhes volt-mondta Louis-és ha hamarabb jöttök, akkor talán több jut.

Kivettem egy szelet pizzát és leültem a fotelba, Zayn is kivett egy szeletet és leült a többiek mellé. Mereven néztem a pizzát magam előtt, csak hogy ne kelljen a fiúk felé néznem…főleg Zaynre. De a szemem sarkából láttam, hogy engem néz.

-Ja, igen, ne felejtsétek el, hogy holnap már táncpróba-szólalt meg Dave, miközben az utolsó falat pizzáját is betömte a szájába.

-Remek-morogtam halkan, miközben hátra döntöttem a fejem a fotelba. Utáltam táncolni. Vagyis a tánccal még nem is lett volna gond, ha Dan nem adna rám állandóan 10 cm magas cipőket.

-Nem tudsz táncolni?-kérdezte vigyorogva Harry.

-Hát nem igazán.

-Egy szavát se higgyétek el, nagyon is jól táncol-szólt közbe Dave.

-Igen, jól menne, ha nem kéne állandóan magassarkút viselnem.

-Mi bajod van vele?-kérdezte Harry még mindig vigyorogva.

-Csak annyi, hogy még mindig nem tudok benne normálisan menni és főleg nem táncolni, de majd holnap meglátjátok–mondtam.

-Na, folytassuk a munkát, különben sose végzünk-szólt közbe Steve. A zenekar már előkészült és bementek a fülkébe.

Már 7 elmúlt, amikor Steve úgy érezte, hogy ez már jó és közölte, hogy akkor holnap el is kezdhetjük felénekelni a dalt. Joe haza vitt, apa már otthon volt. Megvacsoráztunk, közben beszámoltam a napomról. Egész nap nem csináltam semmit, mégis fáradt voltam. Gyorsan megfürödtem, fogat mostam és be is zuhantam az ágyba, egyből el is aludtam.