De ekkor megszólalt a telefonom, hangosan sóhajtottam.

-Bocsánat-mondtam halkan, miközben elengedett, én pedig elővettem a telefont, ránéztem a kijelzőre, Dave volt az.

-Szia Dave.

-Szia, bocs, hogy zavarlak, de van egy kis gond. Andrew eltörte a lábát. Nem fog tudni táncolni.

-Ugye, most csak viccelsz?-kérdeztem ijedten.

-Nem, sajnálom.

-Azonnal kell valaki, ha valaki hiányzik, lőttek az egésznek.

-Igen, tudom, már rajta vagyok. Ha nem találok senkit, akkor csak négy táncospár lesz.

-Remek. Keress valakit!

-Tudod, hogy nem könnyű újat betanítani.

-Mindegy, még van egy hetünk, az alatt betanul.

-Jól van, majd kitalálok valamit. Szia.

-Oké, szia-majd letettem a telefont.

-Baj van?-kérdezte Zayn.

-Az egyik táncosomnak eltörött a lába.

-Oh, értem, az nagy baj.

-Hát igen, remélem Dave talál valakit-mondtam, miközben összefontam magam előtt a kezeimet, fáztam, tényleg elég hideg lett.

-Menjünk, mielőtt megfázol-mondta.

Elindultunk be, Apa épp a konyhában volt. Zayn elköszönt tőle, majd kikísértem. Pár másodpercig álltunk az ajtóban és néztük egymást. Éreztem a nézéséből, hogy neki is ugyan az jár az eszében, ami nekem. Az a telefon mindent elrontott…

-Hát akkor holnap. Jó éjszakát-mondta mosolyogva.

-Igen, jó éjszakát.

Majd elindult. Becsuktam az ajtót, de még mielőtt a konyhába mentem volna, felhívtam Andrew-t, megkérdezni hogy van. A pár perc alatt, amíg beszéltünk vagy tízszer kért bocsánatot, hogy nem lehet ott a turnén, de biztosítottam róla, hogy most az a legfontosabb, hogy a lába helyre jöjjön, a többivel ne törődjön. Bementem a konyhába, hogy segítsek apának a vacsi készítésben.

-Ki volt ez a fiú?

-Zayn, tudod a One Direction-ből-mondtam-nagyon rendes fiú-tettem hozzá.

-Elhiszem, és mit akart?

-Csak elhozta a füzetemet, mert bent felejtettem a stúdióba.

-Nem ért rá volna holnap? Úgyis találkoztok.

-Szerintem rendes tőle, hogy elhozta.

-Az, persze. És mit csináltatok eddig odakint?-kérdezte miközben feszülten figyelt engem, hogy hogyan reagálok. Gyorsan elfordultam, a hűtőhöz léptem, csak hogy ne lássa az arcom, mert elpirultam…eszembe jutott, hogy majdnem megcsókolt.

-Csak beszélgettünk.

-Van köztetek valami?

-Apa, még csak most ismertem meg.

-Jól van, csak kérdeztem. De ugye elmondanád, ha lenne?

-Igen, de nem fejezhetnénk be ezt a témát?

-De persze-mondta, de láttam, hogy egy kicsit elkomorodott-csak féltelek.

-Apa, ha lesz valakim, el fogom mondani, hidd el. De most már ehetnénk-ezzel én lezártnak tekintettem a témát. Vacsi után még felhívtam Sammyt, hogy a holnapi vásárlást tegyüt át vasárnapra.

Másnap csak 8-kor keltem, apa nem volt itthon, szombaton is dolgozni szokott. Nyugodtan megreggeliztem, miközben TV-t néztem a nappaliban. Aztán elmentem letusolni, majd perceket töltöttem a szekrényem előtt azzal, hogy mit is vegyek fel. Végül farmer, póló és egy cipzáros pulcsi mellett döntöttem. Még gyorsan fogat mostam, aztán összekötöttem a hajam.  A táskámba bedobtam a telefont, meg a pénztárcát. Lementem a konyhába, majd ki a kertbe és rágyújtottam.

Már a cipőmet vettem, amikor csengettek, Joe volt az.

-Jé, időben kész vagy?-kérdezte nevetve.

-Nagyon vicces vagy. Amúgy szia.

-Mehetünk?

-Persze.

Már a kocsiban ültünk, amikor eszembe jutott, hogy nincs itt Dave.

-Dave hol van?

-Azt mondta, hogy a bejáratnál találkoztok. Még van egy kis dolga.

Mikor oda értünk a fiúk már ott voltak, köszöntem nekik. Egy perccel később Dave is befutott.

-Szia. Találtál már valakit?

-Sziasztok. Igen, de legyen meglepetés. Majd kedden meglátod. És most felejtsük el a munkát, érezzük jól magunkat.

Dave közölte, hogy ő semmire se fog felülni, a fiúk pedig mindenre fel akartak ülni és engem is rábeszéltek. Egészen a hullámvasútig.

-Én erre nem ülök fel-közöltem, mikor megláttam, hogy milyen magas. Ekkor már délután volt.

-Ugyan már, jó buli lesz-mondta Louis.

-Neee, kérlek-könyörögtem, mikor elkezdett a sor felé húzni.

-Én legelőre akarok ülni-közölte Louis. És Harry is oda akart ülni.

-Én meg fel se akarok ülni-mondtam.

-Jaj, ne csináld már-mondta Louis.

Niall Liam mellé akart ülni, úgyhogy én Zayn mellé ültem a harmadik sorba. Még el se indultunk, de már fal fehér voltam.

-Jól vagy?-kérdezte Zayn.

-Még igen, de ha most nem fogok meghalni, akkor megölöm Louis-t, mert felrángatott-morogtam.

Zayn nem szólt semmit, csak nevetett. Pár perccel később, mikor visszaértünk, leállt a hullámvasút, már mindenki kiszállt, csak én ültem még.

-Na, ennyire tetszett? Megyünk még egy kört?-kérdezte Louis reménykedve.

-Eszedbe se jusson-motyogtam-és azért ülök még mindig, mert félek, hogy ha felállok, összeesek.

-Jól vagy?-kérdezte Zayn ismét.

-Nem….asszem mindjárt hányni fogok…

Segítettek kiszállni, lefektettek a fűbe és adtak egy kis vizet. Pár percig csak feküdtem.

-Na, jobban vagy?-kérdezte Zayn.

-Azt hiszem-és megpróbáltam felülni, de megint elkapott a hányinger-vagy mégse-mondtam, miközben visszadőltem.

Közben odaért Dave is.

-Mi baja van Nicole-nak?-kérdezte, mikor meglátott.

-Rosszul lett a hullámvasút után-mondta Louis.

Dave odajött hozzám.

-Jobban vagy?

-Mindjárt jobban leszek, csak adj még egy percet.

-Oké-szólaltam meg egy kicsit később és Dave segített felállni-még jó, hogy nem ettem semmit, tuti kijött volna.

-Uh, tényleg, éhes vagyok-szólt közbe Niall, a többiek pedig egyöntetűen bólogattak.

-Én azt hiszem kihagyom a kaját- mondtam, mert még mindig kavargott egy kicsit a gyomrom.

-Na, menjünk már-mondta Niall.

Elindultunk és megkerestük az első kajáldát, mindenki rendelt, végül én is kértem egy adag sült krumplit, de csak mert Dave rábeszélt. A többiek már mind végeztek, mikor én még mindig csak a felét ettem meg.

-Na, megyünk még egy kört?-nézett rám Louis vigyorogva.

-Eszedbe se jusson-morogtam.

-Miért? Nem tetszett?-kérdezte nevetve.

-Fogd be!-mondta és megdobtam egy sült krumplival.

-Óó, köszi, ezt úgyis szeretem…a ketchupot nem akarod ide dobni?

Nem szóltam semmit, csak megforgattam a szemeim, de a többiek már dőltek a röhögéstől.

-Na, vissza akartok menni?-kérdezte Dave.

Végül úgy döntöttünk, hogy mára ennyi elég volt, menjünk haza.

-Hát akkor hétfőn. Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól a kijárat előtt.

-Igen. Szia.-mondták.