-Te jó ég Nicole, annyira átlátszó vagy, hogy az már fáj! Majdnem kiestek a szemeid, kész csoda, hogy nem folyott ki a nyálad-mondta nevetve-Bár, ha jobban vissza emlékezek, mintha valami megcsillant volna a szád szélén-tette hozzá, miközben úgy tett, mintha valamit letörölne a szám széléről.

-Szerintem Te valamit nagyon rosszul láttál, csak nagyon szeretem azt a számot, ennyi-feleltem, a tekintetét kerülve.

-És még mindig rosszul hazudsz, de nekem aztán mindegy-mondta, miközben levetette magát mellém.

Hát igen, ebben van valami…sosem hazudtam valami túl jól.

-A másik…mit keres itt Matt?

-Andrew eltörte a lábát, kellett valaki helyette és Dave Őt hívta el.

-Mást nem talált? Pont Őt kellett elhívnia?!

-Azt hittem, hogy Ti mindig is jóban voltatok.

-Igen, de megbántott Téged, úgyhogy nem beszélek vele.

-Nicky, attól, hogy én haragszok rá, Neked nem kell. Nem várom el Tőled.

-Hmm, de jó, akkor majd beszélek vele-lelkesedett.

-Felőlem-vontam meg a vállam, miközben eloltottam a cigim.

-De én most megyek aludni. Dave már átment a másik szobába, úgyhogy a mellettem lévő a Tiéd, gyere megmutatom.

Bementünk, majd kitártam a mellettem lévő szoba ajtaját.

-Ez az.

-Okés, köszi. Jó éjt!-majd nyomott egy puszit az arcomra.

-Neked is Jó éjt!

Másnap, mikor felkeltem, még nem volt fent senki. Kimentem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy kis reggelit. Még jó, hogy Dave felhozatott egy csomó mindent a konyháról, így nem kell mindig lemenni. Épp a müzlimet kanalaztam, amikor hallottam, hogy nyílik egy ajtó, tehát valaki felébredt. De jó, már úgyis kezdtem unatkozni. Zayn-t láttam meg lassan áthaladni a nappalin, nem volt rajta más, csak egy melegítő nadrág. Kicsit hátradőltem a székkel, hogy jobban lássam, de úgy látszik túl sokat dőltem hátra, mert abban a pillanatban éreztem, hogy esek, megpróbáltam megkapaszkodni az asztalban, amit ijedtemben az előbb egy pillanatra elengedtem, de helyette a müzlistálat kaptam el. Mire nagy csattanással a földre értem, már ragadtam a rám ömlő tejtől és müzlitől, a tál pedig csörömpölve tört össze a padlón, beborítva engem is darabokkal.

-Ki az?-hallottam Zayn hangját, majd a lépteit is, ahogy besiet a konyhába.

Mikor meglátott, szerintem nem tudta, hogy nevessen vagy inkább segítsen felállni. Végül az utóbbi mellett döntött, de a szája sarkában ott bújkált a mosoly.

-Jól vagy?

-Azt hiszem-feleltem, miközben megfogtam a fejem, ami egy kicsit zúgott.

-Várj, segítek-mondta, aztán legugolt hozzám, hogy a tál néhány szilánkját leszedje rólam.

Akaratlanul is megakadt a szemem tökéletes felsőtestén. Észre vette, hogy Őt nézem.

-Mi az?-kérdezte mosolyogva.

-Annyira jól nézel ki-bukott ki belőlem, mire hirtelen megállt a keze.

-Ezt most hangosan mondtam?-kérdeztem összeszorított szemekkel, tartva a választól.

-Hát, igen-felelte egy kicsit habozva-biztos nagyon beütötted a fejed-tette hozzá, miközben segített felállni.

-Igen, lehet-mondtam pirulva és még mindig a fejemet fogva.

-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy ma-kezdte, de ekkor Nicky-t hallottam meg.

-Mi volt ez a nagy csörömpölés?-aztán a hanghoz arc is párosult, amikor belépett a konyhába. Kénytelen voltam elfordítani a tekintetem Zayn-ről….vajon mit akarhatott mondani??

-Csak hintáztam a székkel és hátra estem.

-Csak Te lehetsz ilyen szerencsétlen-mondta nevetve-Várj…Te nem is szoktál hintázni a székkel-felelte, a tekintetét Zayn és köztem járatva.

-Hát akkor épp itt volt az ideje, hogy elkezdtem-válaszoltam-Mit is akartál kérdezni?-néztem rá újra Zayn-re.

-Ja, semmi, nem fontos-felelte egy kicsit…talán csalódottan?! Nem tudtam kiolvasni semmit a szemeiből. Majd oda sétált a pulthoz, hogy kávét töltsön magának. Nicky még mindig ugyan ott állt, ahol eddig és a tekintetét még mindig köztünk járatta. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin. Gyorsan felszedtem a tálka darabjait, majd feltöröltem a kiömlött tejet. Egyszer csak egy „Ooo” hagyta el Nicky száját, ránéztem és láttam, hogy a felismerés suhan át az arcán. Jó logikája volt, mindig mindenre hamar rájött…főleg ami velem kapcsolatos, és tudtam, hogy máris rájött, vagy legalább is sejti, miért is estem hanyatt.

-Egy szót se-suttogtam, mire gonosz mosolyra húzta a száját.

-Na jó, én lezuhanyzok, mert ragadok-kifelé menet megtorpantam a még mindig mosolygó Nicky mellett, és visszafordultam.

-Zayn, bármit is mond rólam, ne higgy Neki!

-Ookéé-felelte kicsit zavartan, nem értette, mit is mondhatna rólam, amit nem kéne elhinnie.

Miután letusoltam és átöltöztem, nagy nehezen rá tudtuk venni Dave-et, hogy menjünk el a városba. Így el is indultunk Nickyvel , Joe-val és Dave-vel kiegészülve. A többiek pihenni akartak, így nem jöttek velünk.

Késő délután értünk vissza a szállodába, miután szinte mindent megnéztünk a városban. Bementünk a szobámba, Nicky egyből levetette magát az ágyamra, én pedig leültem az egyik bőröndöm elé, hogy megkeressem a kedvenc könyvem, mert este olvasni akartam. Szinte hallottam Nicky agytekervényeit, ahogy kattognak, gondolkozott. Egész nap nem hozta fel se Matt-e, se Zayn-t és tudtam, hogy Ő a tegnapival még nem zárta le a témát.

-Min gondolkodsz annyira?-kérdeztem, rá se emelve a tekintetem.

-Honnan veszed, hogy gondolkozok?

-Ismerlek-ejtettem felé egy mosolyt.-Szóval?

-Tényleg ennyire tetszik?

Nem kellett megkérdeznem, tudtam kire gondol.

-Honnan veszed, hogy tetszik?-utánoztam a hangját.

-Ismerlek-nevetett rám-és van egy elméletem is, hogy miért is estél ma reggel hanyatt.

-Na, akkor Neked is elmondom, amit mindenkinek, sose működne rendesen úgy, hogy én a világ másik végén lakok.

-És akkor inkább szenvedsz? Komolyan…rossz Rád nézni.

-Hát kösz, rendes vagy. Mióta itt vagy, egy kedves szavad nem volt hozzám! Tényleg csak azért jöttél, hogy bosszants? És nem is szenvedek!-próbáltam mérgesen mondani, de a végét így is elnevettem, az arcát látva, ahogy különböző pofákat vág, majd hozzá vágtam egy kispárnát.

-Hééé-kiáltott fel-ezt még visszakapod-és Ő is megdobott. A párnacsata egészen addig tartott, amíg el nem kapott, ráült a combomra és elkezdett csikizni.

-Ne…kérlek…tudod...hogy...utálom-nyögtem ki nagy nehezen, a nevetéstől szinte fulladozva. Nem hallottam kopogást, de egyszer csak nyílt az ajtó, ijedten ültem fel, amiből az lett, h lefejeltem Nickyt.

-Bocsánat, kopogtam, de-kezdte Zayn, de meglátva minket, kicsit megakadt-csak azért jöttem, mert…mert szeretném elkérni a gitárod, ha nem baj.

Értetlenül néztem rá, tudtam, hogy nem tud gitározni.

-Niall megmutat pár akkordot-tette hozzá gyorsan.

-Oké, persze-mondtam, miközben kikászálódtam Nicky alól. Hát ez elég félreérthető szitu. Oda mentem a sarokba, ahova a gitárom mindig támasztom, majd oda sétáltam Zayn-hez és átadtam.

-Köszi, majd vissza hozom.

-Nincs mit, ráér.

Majd ki is ment. Lassan kúsztam vissza az ágyhoz, leültem, majd az ölembe vontam egy kispárnát és nem találva jobb dolgot, a sarkával kezdtem el játszani.

-Ez nagyon ciki volt?-kérdeztem, fel se emelve a tekintetem a párnáról.

-Az attól függ.

-Mitől?-néztem rá végül.

-Ha nem tetszik, akkor nem, ha viszont igen, hát akkor-és itt abba is hagyta, de így is tudtam, mire gondol.

-Ajjj-fújtam ki hangosan a levegőt, majd az arcomat a párnába temettem.

-Na, gyere ide-húzott magához.

-A kérdésedből arra következtetek, hogy nem tudják.

-Nem, még nem mondtam el.

Végül úgy aludtunk el, hogy átkaroltam Nickyt.

-Ugye tudod, hogy egy csomószor megrúgtál éjjel-mondta reggel Nicky, miközben én a hajamat kötöttem össze-Többet nem alszol velem-tette hozzá, miközben nyitotta az ajtót és előre engedett, én közben azzal vacakoltam, hogy magamra vegyem a pulcsim-Vagy ha mégis, akkor összekötözlek!

-Hülye-reagáltam egy fintor kíséretében, miután sikerült a fejem kidugni a pulcsiból.

-Ti együtt aludtatok?-szegezte nekünk valaki a kérdést csodálkozva.