-Öhm, túlöltöztem?-kérdeztem, kicsit bátortalanul, mikor megláttam, hogy egy ing, farmer és zakó van rajta.

-Nem, csak változott egy kicsit a terv.

-Biztos ne öltözzek át?

-Nem, jó leszel így…Nagyon csinos vagy-nézett végig rajtam, amitől elpirultam.

-Köszönöm, Te is jól nézel ki-néztem én is végig rajta, immár másodszor.

-Tudom-felelte vigyorogva.

-És látom az egód is a helyén van-nevettem el magam.

-Na, jó, köszönöm. Indulhatunk?

-Persze.

Épp indultunk volna, amikor hallottam, hogy valaki megköszörüli a torkát, hirtelen megfordultam, Niall állt a konyhába vezető boltívnek támaszkodva.

-Hát akkor, jó szórakozást-kacsintott ránk vigyorogva. Újra elpirultam, de azért halkan elmotyogtam egy „köszönjük”-et, majd kiléptem az ajtón, amit Zayn kinyitott előttem.

-És hova is megyünk?-kérdeztem, miközben Ő is kijött és becsukta maga után az ajtót.

-Csak itt leszünk a szállodában.

Elindultunk a liftek felé, majd én meg is álltam a lift előtt, épp megnyomtam volna a gombot, de megköszörülte a torkát.

-Erre gyere-mutatott a liftek mellett lévő ajtóra, ami a lépcsőházhoz vezetett.

-Lépcsőn megyünk?-csodálkoztam.

-Igen-felelte egy kis mosoly társaságában.

-Hát jó-beléptem az ajtón és elindultam volna lefelé, de megfogta a karom és finoman vissza húzott.

-Nem arra-mondta és elkezdett húzni felfelé.

-Itt leszünk a lépcsőn?-kérdeztem meglepetten.

-Nem, dehogy leszünk itt-nevetett.

Elértünk az ajtóhoz, ami a tetőre vezetett, kinyitotta, majd előre engedett.

-Szerintem ide nem szabad kijönni-néztem rá.

-Miből gondolod?-nézett rám Ő is.

-Hát nem is tudom. Az a nagy piros tábla a „Kilépni Tilos” felirattal elég feltűnő, nem?

-Tényleg? Nem is vettem észre-felelte vigyorogva.

-Azt hittem lent leszünk az étteremben.

-Most komolyan ennyire unalmasnak nézel?-kérdezte, miközben megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után.

-Hát megfordult a fejemben-vallottam be.

-Eláruljak valamit?-állt meg hirtelen és szembe fordult velem.

-Mit?

-Az eredeti terv az volt, de semmi kedvem ahhoz, hogy egész este minket bámuljanak. Itt talán nem zavar meg minket senki.

-Igazad van-bólintottam-ahhoz nekem sincs kedvem.

Ismét elkezdett maga után húzni, majd úgy fél perccel később már láttam is, hogy hova. Nem messze tőlünk egy lepedő volt leterítve, körös-körül mécsesekkel. Csodálatosan nézett ki. De először nem oda mentem, hanem a tető szélére és végig néztem az alattunk elterülő panorámán. Már kezdett sötétedni és a város gyönyörűen nézett ki kivilágítva.

-Annyira gyönyörű-mondtam ki hangosan is, amire gondoltam.

-Igen, az-hallottam Zayn hangját mellőlem. Felé fordultam és észre vettem, hogy engem néz.

-A kilátás-tettem hozzá, de éreztem, hogy ismét elpirulok.

-Ja, igen, az is-mondta még mindig engem nézve.

-Együnk-mondtam, mert már igen csak éhes voltam.

-Nem fázol?-kérdezte, miközben leültünk.

-Nem, egész jó idő van most-feleltem, ami igaz is volt. A május jó idővel köszöntött be.

A lepedőre már rá volt pakolva az összes kaja.

-Mit kérsz? Hoztam szendvicset is, de van rendes étel is. Valamilyen hús, sültkrumplival, meg gomba, meg még nem tudom mik azok-mutogatott-De ahogy látom Niall már nyúlt le belőle, megesküdnék, hogy többet hozattam fel.

-Nem baj, ez így is túl sok, de azt kérem-mutattam rá az egyik tányérre, amin a sültkrumpli volt, azzal a fura kinézetű hússal. Oda is adta, majd átnyújtott egy villát is.

-Hogy hoztad ezt össze?-kérdeztem, míg a fóliát szedtem le a tányérról.

-Segítettek a többiek-felelte, közben Ő is magához vett egy tányért.

-Valahogy gondoltam, túl fura volt Niall vigyora-feleltem.

-Niall amúgy is fura, persze jó értelemben-nevetett.

-Oké, másik kérdés-nevettem én is Vele-Hogy sikerült rávenned Dave-et, hogy elengedjen?-kérdeztem, majd be is tettem az első falatot a számba, de szinte azonnal nyúltam is egy szalvétáért és kiköptem.

-Fúj, ez valami nagyon rossz…ne haragudj-nyúltam egy üveg vízért, mert még mindig éreztem az ízét a számban, de Zayn nevetése elterelte a figyelmem.

-Most min nevetsz?

-Hát elég fura fejet vágtál-nevetett még mindig.

-Csodálkozol?-korholtam.

-Annyira nem lehet rossz-mondta és Ő is elvett egy darabot, de szinte azonnal Ő is kiköpte-Vagy mégis-tette hozzá.

Most rajtam volt a nevetés sora.

-Ez nem vicces-mondta.

-De igen, az-válaszoltam még mindig nevetve.

-Na jó, ezt félre tesszük, majd oda adjuk Niall-nek.

-Képes lennél megetetni Vele ezt a förtelmet?-hitetlenkedtem.

-Hidd el, az a srác mindent megeszik. De komolyan.

-De ezt akkor se adhatjuk Neki oda. Amúgy nem is értem, hogy fér bele annyi kaja.

-Én inkább azt nem értem, hogy lehet mindig éhes-mondta és elvett egy szendvicset, én is elvettem egyet, mára elég volt a kísérletezésből, a szendvics csak jó lehet.

-Szóval…hogy vetted rá Dave-et?

-Igazából egyből bele ment, csak meg kellett ígérnem, hogy 11-re vissza érünk.

-Ez komoly? Kezdem úgy érezni magam, mint egy gyerek, aki csak láthatáson van az egyik szülőjénél, mert elváltak-mondtam, közben pedig komótosan majszoltam a szendvicsem.

-Hát ha tényleg így érzed, akkor valamit nagyon rosszul csinálok-komolyodott el.

-Jaj, nem úgy értem, csak ez az „időre vissza érni”-szabadkoztam-Ez életem eddigi legszebb estéje-tettem hozzá halkan, majd a ruhám szélével kezdtem el babrálni idegességemben.

-Ennek örülök, mert nekem is-felelte Ő is halkan, egy kis habozás után, mire felemeltem a tekintetem és rá néztem.

-Várj-mosolyodott el, majd egy szalvétát fogva óvatosan letörölte a szám szélét-Kicsit maszatos voltál-tette hozzá.

-Oh, köszi-félénken túrtam bele a hajamba, az érintésétől teljesen görcsbe rándult a gyomrom.

www.youtube.com/watch?vhrxBvsbHY40 (ajánlás :))

-Szép nyaklánc-mondta és a tenyerébe vette a nyakláncom, ami végén egy kis kinyithatós medál volt.

-Igen, még a nagymamámtól kaptam, hogy mindig emlékeztessen rá, hogy ki is vagyok és honnan jöttem.

-És ki vagy?-nézett rám érdeklődő tekintettel.

-Hát szeretném azt hinni, hogy csak egy normális, átlagos lány tudtam maradni.

-Szerintem pont úgy nézel ki, mint egy normális, átlagos lány-mosolygott-leszámítva azt, hogy szinte minden este több ezer ember előtt állsz a színpadon és énekelsz.

-Igen, leszámítva-suttogtam, lehajtva a fejem.

-Héé, talán nem ezt a akartad?-kérdezte és óvatosan felemelte a fejem.

-De igen, csak néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha nem lennék híres. Annyi mindent feladtam a cél érdekében….de ha ez mind nem lenne, akkor hiányozna. Hát ennek így nem sok értelme van, ugye?-fintorogtam.

-Értem mire gondolsz, néha én is így érzem, de ilyenkor elvonulok, zenét hallgatok és arra gondolok, hogy mennyi embert teszünk boldoggá a zenénkkel, ez mindig segít. Na, de elég a depiből, együnk sütit, az majd felvidít.

Szinte végig kóstoltunk minden egyes ételt, mindegyikbe bele kötöttünk, beszélgettünk és ami a lényeg, nagyon sokat nevettünk. Soha nem éreztem magam ennyire jól, mint ma este és azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget ez az este. Pedig, mint minden jó dolog, ez is hamar eltelt és már csak alig egy órának maradt. Eléggé lehűlt a levegő és fázósan fogtam össze magam előtt a kezem, ráadásul egy ideje az ég is beborult, nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan elered az eső.

-Fázol?-nézett rám.

-Igen, egy kicsit.

-Vissza menjünk?

-Ne, még nem akarok-erre levette a  zakóját és rám terítette, mélyen magamba szívtam az illatát és a zakójából áradó finom illat teljesen elkábított.

-De így te fogsz fázni-montam, miután össze szedtem magam.

-Nyugi, én jól elvagyok így. Uuu, ezt meg kell kóstolnod-mondta és felém nyújtott egy kanállal valamilyen habos süteményből.

-Ez tényleg jó-feleltem, miután lenyeltem a falatot.

-Egy kicsit habos lettél-mondta mosolyogva, a saját arcán mutatva, hogy hol.

-Ajjj, már megint?!-mérgelődtem, közben próbáltam letörölni a habot az arcomról, sikertelenül.

-Várj, majd én-mosolygott még mindig és közelebb ült hozzám. Azt hittem egy szalvétával letörli, ezért aztán meglepett, amikor egy lágy puszit nyomott az arcomra, oda, ahol valószínűleg a hab volt, majd vissza húzódott és még mindig mosolyogva közölte.

-Lejött.

Nem láttam mást csak a csodálatosan barna szemeit és a gyomrom ismét görcsbe rándult, a szívem pedig egyre gyorsabban kezdett el verni, ahogy egyre közelebb hajolt hozzám. Eltűrt egy tincset az arcomból, majd lassan, óvatosan végig simított az arcomon a kézfejével. Egy fura érzés járta át a testem, minden egyes porcikám beleremegett. Ismét éreztem forró leheletét és felváltva nézte a szememet és az ajkam. Végül lassan, de biztosan áthidalta a köztünk lévő kis távolságot és egy lágy puszit lehelt az ajkamra, majd egy kicsit elhúzódott, de csak annyira, hogy a szemembe nézzen, majd ajkai újra az enyémeket keresték. Finoman, hosszan csókolt, az egyik kezét még mindig az arcomon pihentetve, míg a másikkal támaszkodott. Ahogy egyre jobban belemerültünk, egyre hevesebben csókoltuk egymást…úgy, mint hogyha ez lenne életünk első és utolsó csókja. A kezemmel beletúrtam a hajába és még közelebb húzódtam hozzá, amennyire csak lehetett. Képes lettem volna az idők végezetéig így maradni, a karjában, míg csókol, de egyszer csak finoman elhúzódott.

-Be kéne mennünk-mondta halkan, a levegőt kapkodva, apró puszikat nyomva közben az ajkaimra.

-Muszáj?-suttogtam én is, levegő után kapkodva.

-Hát ha nem akarsz megfázni, akkor igen.

Most vettem csak észre, hogy esik az eső.

-Menjünk-bólintottam.

Gyorsan össze szedtünk mindent, de úgy látszik így se voltunk elég gyorsak, mire beértünk a lépcsőházba, teljesen eláztunk. Zayn egyből elindult lefelé, de én a lépcsőfordulóban megálltam. Mikor észre vette, hogy nem követem, vissza fordult.

-Nem jössz?

-Hát van még úgy fél óránk, nem?-mosolyodtam el félénken, mire Ő is elmosolyodott, vissza jött, megállt előttem, kisimította a csurom víz hajamat az arcomból és újra megcsókolt. Te jó ég…lehet ez a csók még jobb, mint az előző? Kicsit később újra elhúzódott, leültünk a lépcsőre és a fejemet a vállára vonta, míg lassan simogatta a hátam.

-Bárcsak soha ne érne véget ez az este-sóhajtottam.

-Pedig lassan vissza kell mennünk.

-Igen, tudom-fúrtam a vállába a fejem és ha lehet még közelebb húzódtam hozzá.

Még ültünk ott egy darabig, nem szóltunk semmit, de nem is kellett, az érintéseink mindent elárultak. Még mindig a hátamat simogatta, én pedig a tenyerébe rajzolgattam körbe a vonalakat. Hallotam szíve dobogását és rajöttem, sosem hallottam még szebb dallamot.

Végül nagy nehezen felálltunk a lépcsőről és elindultunk vissza a szobába….vissza a valóságba. Az elmúlt pár óra olyan volt számomra, mint ha egy álomban lettem volna, amiből legszívesebben sose kelnék fel. A szobába érve senkit nem találtunk az előtérben, letettük a csomagokat az asztalra, majd oda kísért az ajtómhoz.

-Hát akkor, Jó éjszakát-mondta és újra finoman megcsókolt.

-Jó éjt és köszönöm-mondtam, majd beléptem az ajtón és becsuktam magam után. Hátamat neki vetettem az ajtónak és óvatosan végig húztam az ujjam az ajkaimon, ahol alig pár másodperccel ezelőtt még Zayn ajkai voltak. Elmosolyodtam. Erőt véve magamon, ellöktem magam az ajtótól, bementem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam, tényleg teljesen eláztam, jót tett a forró víz.

Épp bújtam volna be az ágyba, amikor egy halk pittyegés jelezte, hogy SMS-em jött. Ránéztem a telefonomra,  Zayn volt az, gyorsan rányomtam a megnyitásra.

„Nagyon jól éreztem magam. Remélem lesz alkalmunk megismételni. Jó éjt”

Gyorsan bepötyögtem a választ.

„Én is nagyon jól éreztem magam. Köszönöm ezt a szép estét! Jó éjt!”

Rányomtam a küldés gombra, majd letettem magam mellé a telefont. A gondolataim a  gyönyörű este körül forogtak és egy mosollyal az arcomon nyomott el az álom.