Reggel nem kellett korán kelnem, hiszen csak 10-kor indulunk tovább a következő helyszínre, ami Sheffield lesz. Mikor ránéztem a telefonomra fél 9-et mutatott. Eszembe jutott a tegnap este…de biztos nem csak álmodtam? Bizonyíték kellett rá, így gyorsan megnyitottam az üzeneteket. Zayn üzenete ott volt, újra elolvastam és elmosolyodtam, tehát nem álmodtam. És most hogyan tovább?! Hiszen arról nem beszéltünk. Hirtelen nagyon ideges lettem, nem tudtam, hogyan is viselkedjek majd. Gyorsan fogat mostam, majd pizsiben, ami egy sort és egy trikó volt jelenleg, mentem ki, hogy igyak egy kávét. Meglepődtem, mert Niall, Dave, sőt még Louis, Harry és Liam is a konyhában ültek és valamiről nagyon beszélgettek, de amikor megláttak, hirtelen csend lett és mosolyogva néztek rám.

-Jó reggelt!-mondtam zavarban.

-Jó reggelt!-felelték szinte egyszerre.

-Minket inkább az érdekelne, hogy az estéd jó volt-e-mondta Louis vigyorogva, miközben oda mentem a pulthoz, hogy kávét töltsek.

-Igen, jó volt-feleltem úgy, hogy nem néztem rájuk, de éreztem, hogy engem néznek.

-És mit csináltatok?-hangzott az újabb kérdés ezúttal Harry-től.

-Ettünk és beszélgettünk-jött az újabb tömör válasz tőlem, miközben feléjük fordultam. Még mindig nagyon mosolyogtak.

-És mit etettek? Egymást?-kérdezte nevetve Louis. Erre elpirultam.

-Nem hagytál ki semmit?-kérdezte Dave.

-Mit?-kérdeztem vissza.

-Hát, hogy csókolóztatok-mondta Niall.

-És ez miért olyan nagy szám?-keltem ki magamból-Várjatok…Ti honnan tudtok róla?-kérdeztem döbbenten.

-Szerinted hagytuk volna Zayn-t elaludni addig, amíg el nem mesél mindent? Bent vártuk a szobájában-mondta Harry büszkén.

-Jól van, hagyjuk, látjátok, milyen zavarban van-modta Liam, mire hálásan néztem rá.

-Most ebben mi van? Csak megkérdeztük, hogy milyen volt az estéje-felelte Louis ártatlan arccal.

-Ha már úgyis tudtatok mindent, akkor minek faggatok engem is?

-Csak Tőled is akartuk hallani-vonta meg a vállát Niall.

-Na jó, inkább vissza megyek a szobámba-azzal a bögrével a kezembe vissza is mentem.

Bekapcsoltam a laptopom és írtam egy e-mail-t Sammynek, amiben részleteztem az estémet Zayn-nel. Épp a bőröndjeim előtt ültem, amikor valaki kopogott.

-Szabad-mondtam, majd nyílt is az ajtó és Zayn dugta be rajta a fejét.

-Bejöhetek?

-Persze, gyere csak-mosolyogtam rá, de a gyomrom görcsbe rándult. Még mindig nem tudtam, hányadán állunk. Becsukta az ajtót, majd leült mellém.

-Keresel valamit?-kérdezte, a körülöttem elterülő ruhakupacra nézve.

-Igen, valami kényelmes ruhát. Tegnap Rose pakolt össze és nézd meg, miket tett felülre-mutattam rá egy koktélruhára.

-És mit keresünk?-kérdezte, miközben kinyitott egy másik bőröndöt.

-Farmert és pólót-mondtam, közben elkezdtem vissza pakolni a ruhákat, amiket már az előbb kiszedtem.-Meg pulcsit-tettem hozzá, miután egy gyors pillantást vetettem az ablak felé és láttam, hogy eléggé el van borulva.

-Értettem-mondta mosolyogva, majd neki állt, kipakolni.

Pár percig néma csendben pakolásztunk, majd egyszer csak Zayn szólalt meg.

-Hát…ez elég kényelmesnek tűnik….bár nem éppen utcai viselet.

-Melyik?-fordultam felé, mire meglengetett előttem egy fekete, csipkés hálóinget.

-Te jó ég Zayn, add azt ide-kiáltottam fel fülig elpirulva, majd gyorsan kikaptam a kezéből a ruhadarbot.

-Ebben szoktál aludni?-firtatta tovább.

-Nem, még sosem volt rajtam-mondtam még mindig pirulva.

-Akkor-kezdte volna, de közbe szóltam.

-Nem kereshetnénk tovább?-néztem rá kérlelve.

-De igen-egy kis mosoly terült el az arcán, miközben újra belevette magát a ruhák közé. Pár perces újabb kutatás után, végül megtaláltunk mindent és be is mentem a fürdőbe, hogy átöltözzek. Mikor jöttem ki, épp akkor zárta le a bőröndöket Zayn.

-Indulásra kész-mondta mosolyogva.

-Köszönöm és a segítséget is-néztem rá hálásan.

Pár másodperces csend következett, majd egyszerre mondtuk ki egymás nevét. Összemosolyodtunk ezen.

-Mondjad csak-szólaltam meg.

-Szóval…nem tudom, Te, hogy vagy vele, de én nagyon jól éreztem magam tegnap este és szeretném, ha lenne folytatása-mondta, végig a szemembe nézve.

-Én is jól éreztem magam-szinte suttogtam a szavakat. Nem tudom miért, de ha az érzéseimről kellett beszélnem, sosem ment. Talán azért, mert féltem, hogy túl sokat adok ki magamból és ez csak egy támadási felületet ad. Lehajtottam a fejem és hirtelen nagyon érdekesnek találtam a szőnyeget. Közelebb lépett hozzám, majd ujját az állam alá téve lassan felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Ezt vehetem igennek?-kérdezte még mindig a szemembe nézve. A gyomrom ismét görcsbe rándult és egy gombóc nőtt a torkomba. Nem szóltam semmit, csak lassan bólintottam. Elmosolyodott, majd megcsókolt. Lassan, mélyen. Kezét lecsúsztatta a derekamra, közelebb húzott magához én pedig a kezeimet átfogtam a nyaka körül. Pár perccel később, ami nekem inkább csak pár másodpercnek tűnt, valaki kopogott. Elengedett és egy lépést hátrált, összeszedtem a gondolataimat, ami a csók és Zayn jelenléte miatt vadul cikáztak, majd végül kinyögtem egy „Szabad”-ot. Liam lépett be az ajtón. Egy pillanatra megállt, a szemeit köztünk járatta, majd egy mosoly kíséretében elmondta, hogy indulunk, majd ki is ment a szobából.

-Segítsek kivinni a bőröndöket?-nézett rám Zayn.

-Igen, köszönöm-feleltem, miközben én is felemeltem egyet.

Nagy nehezen kijutottunk a szállodából, ismét lerohantak minket a rajongók, de végül sikerült feljutnunk a buszra. Zayn mellém ült, velünk szembe pedig Louis és Harry telepedtek le.

-Szóval-nézett ránk Harry úgy, mint amikor egy szülő valami csínyen kapja a gyerekét-akkor Ti most együtt vagytok?- Hát nem köntörfalaz, az biztos, én pedig éreztem, hogy ismét elpirulok.

-Igen-mondta Zayn határozottan és megfogta a kezem.

-Oké-zárta rövidre Harry, majd elővette a telefonját.

Csodálkozva néztem először Harry-re, majd Zayn-re. Sehol egy poén, egy kétes megjegyzés. Zayn csak megvonta a vállát, majd oda hajolt hozzám és a fülembe súgta.

-Jobb, ha tudják az igazat, mert akkor békén hagynak.

Bólintottam, hogy megértettem.

-Hééé-rúgta lábon Harry Zayn-t, anélkül, hogy felnézett volna a telefonjáról-társaságban nem illik súgdolózni.

-Bocs, legközelebb észben tartom-nézett rá vigyorogva Zayn.

Már két hét telt el azóta a bizonyos este óta és mi egy újabb városban voltunk. Annyira gyorsan telik az idő, de hát nem csoda. Minden egyes percünk be van táblázva. Interjúk, fotózás, dedikálás, próbák, koncertek. És ez így ment szinte minden nap. Még csak alig egy hónapja vagyunk úton, de már mindannyian nagyon fáradtak voltunk. Főleg Zayn és én. Mivel megbeszéltük, hogy nem verjük nagy dobra, hogy együtt vagyunk, így csak az esték maradtak, amikor kettesben tudtunk lenni. A többi fiú természetesen tudta, mint ahogy Dave, Rose, Dan és Kyle is. De mindenki más előtt titkolóztunk. Dave szerint még jó reklám is lenne, ha felvállalnánk, de nem akartuk, hogy a média egyből rajtunk csámcsogjon.

Ma is későn értünk vissza a szállodába, mert egy fotózáson voltunk és Zayn most is ott ült az ágyamban, mint minden este.

-Kérdezhetek valamit?-néztem rá, miután megcsókolt.

-Persze-mondta szórakozottan, miközben összekulcsolt kezeinkkel játszott.

-Amikor bejöttél a szobámba, tudod, amikor Nicky ott volt-kezdtem, majd zavaromban bele túrtam szabad kezemmel a hajamba.

-Igen?-nézett rám bátorítóan.

-Szóval…tényleg csak a gitárért jöttél?

Egy pillanatra megállt a keze, mély levegőt vett és megszólalt.

-Nem. Azért mentem, hogy elhívjalak vacsorázni. Csak azt hittem, hogy Ti ketten….és nem kérdeztem meg. De most már mindegy is, nem?-mosolygott rám és újra megcsókolt.

-De igen-feleltem mosolyogva, miután már ismét szabad volt az ajkam.

-Kérdezhetek én is valamit?

-Persze.

-Nicky tényleg meleg vagy csak kitaláltad-erre elnevettem magam-Most ezen mi olyan vicces? Komolyan kérdeztem-mérgelődött.

-Jó, bocsi-nyögtem ki, miután rendeztem arcvonásaimat-Tényleg meleg.

-Honnan tudod? Mondta?

-Ezt inkább hagyjuk.

-Miért?

-Csak. Elég ciki.

-Ne már. Mondd el!-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Ne csináldt ezt!

-Mit?-nézett rám ártatlanul.

-A szemeddel! Tudod, ahogy nézel.

-Nem is csinálok semmit-mondta nevetve és újra felöltve az előbbi nézést.

-Na jó-adtam meg magam-Kezdem az elejéről.  Kb. úgy két hete laktam Los Angelesbe és elmentem sétálni, de szokás szerint eltévedtem, így leszólítottam egy srácot, hogy megkérdezzem, hogy is jutok haza. Nicky volt az, haza is kísért. Aztán pár napra rá, megint összefutottunk és elhívott fagyizni. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. És ez így ment, szinte minden nap találkoztunk. Nem tudtam mire vélni a távolságtartását, azt hittem, csak fél megtenni az első lépést. Úgyhogy egyszer, amikor haza kísért, gondoltam megteszem én, így megcsókoltam. Mire eltolt magától és közölte, hogy nagyon rendes lány vagyok meg minden, de Ő meleg...hát elég hülyén éreztem magam. De azóta is az egyik legjobb barátom-fejeztem be, de Zayn-ből már kitört a nevetés.

-Nem vicces-tettem karba a kezem.

-De igen, az-felelte pár perccel később, mikor abba tudta hagyni a nevetést. Ránézett a telefonjára, ami fél kettőt mutatott.

-Most már megyek, késő van-mondta, majd megcsókolt, jó éjt kívánt és ki is ment a szobából.

Reggel, mikor megébredtem ránéztem a telefonomra, ami 8-at mutatott, tehát ismét elaludtam, pedig ma 9-től próbánk lesz. Gyorsan elmentem zuhanyozni és egy törölközőben mentem vissza a szobámba, hogy ruhát keressek. Zayn már ott ült az ágyamon, két bögrével a kezében.

-Jó reggelt-mosolygott rám, megcsókolt és átadta a kávét.

-Jó reggelt-köszöntöttem én is, egy kicsit hozzá bújtam és Ő átölelt. Mélyen beszívtam finom illatát. Szerettem mikor átölel és utáltam azt, hogy nem ölelhettem meg, nem csókolhattam meg akkor, amikor akarom. De azt se akartam, hogy a sajtó ránk szálljon.

-Megint elaludtál?-kérdezte, miközben elengedett.

-Igen-ismertem be kelletlenül, majd oda léptem a bőröndömhöz, hogy kihalásszak valami normális ruhát. Miután felöltöztem még elpakoltam a ruhám és a cipőm, amit a próbára viszek. Aztán kimentünk a konyhába, hogy reggelizzünk, vagyis csak én, mert rajtam kívül már mindenki evett.  Dave fel se nézett az aznapi újságból, úgy szólt hozzám.

-Már megint elaludtál-mondta rosszallóan.

-Neked is  Jó reggelt. És kész vagyok, úgyhogy egy szavad se lehet.

Gyorsan megettem a müzlim és 10 perccel később már a kocsiban ültünk.

Még mielőtt kiszálltunk volna, Zayn adott egy puszit, még szerencse, hogy sötétítettek az ablakok, így nem lehet belátni.

Átöltöztem és csatlakoztam a többiekhez, a lányok félre vonulva beszélgettek valamiről.

-Mi a téma?-kérdeztem, mikor oda értem.

-Láttad már az új táncost? Aki Matt helyett lesz? Chrisnek hívják….és annyira jól néz ki-mondta az egyik szőke hajú lány, Sarah és egyből rá is mutatott egy magas, szépen kidolgozott testű, szőkésbarna hajú fiúra.

-Nem rossz-vontam meg a vállam.

-Nem rossz?! Nicole, hova tetted a szemed?-hüledezett Kate.

De több időnk nem volt kibeszélni az új táncost, mert kezdődött is a próba.

Egész délelőtt külön próbáltunk a fiúkkal, így csak 1-kor láttam Őket, amikor ebédeltünk.  Mielőtt még folytattuk volna a próbát még bementem az öltözőmbe, szerencsére nem volt bent senki és Zayn egy perc múlva csatlakozott hozzám, bezárva maga után az ajtót.  Egyből oda sietett hozzám, magához húzott és már csókolt is.

-Nem tudom, meddig bírom ezt tovább-mondta a levegőt kapkodva és az apró puszik között, amiket az ajkamra adott.

-Mit?-néztem rá értetlenül.

-Ezt az egész titkolózást-döntötte a fejét a homlokomnak.

-Igen, tudom, nekem is nehéz, de még egy kicsit muszáj kibírnunk-mondtam, majd megcsókoltam-Mennünk kell.

Azzal el is indultam az ajtó felé, épp nyúltam a kulcshoz, de megfordított és finoman az ajtónak nyomott és már csókolt is újra. De ez most más volt, mint az előző, sokkal mélyebb, szenvedélyesebb. Beletúrtam a hajába, legszívesebben el se mozdultam volna innen, soha, de egyszer csak elhúzódott, homlokát az enyémnek nyomta-Menjünk.

Kinéztem az ajtón, hogy nem jön-e senki, majd gyorsan kiosontunk.

Épp a liftekhez tartottam, SMS-t írtam vissza Zayn-nek, ugyan is előbb írt, hogy Ők már a szállodában vannak, mert hamarabb végeztek. Elküldtem az SMS-t, majd megnyomtam a gombot és vártam a liftre. Egyszer csak léptekre lettem figyelmes. Megfordultam és Matt állt a hátam mögött.

-Szia.-köszöntött.

-Én inkább lépcsőn megyek-mondtam és el is indultam, de épp abban a pillanatban nyílt ki a lift.

-Ne hülyéskedj már, gyere, nem harapok-rántott vissza és húzott magával a liftbe. Megnyomta a gombot, majd néma csendben álltunk, de egyszer csak egy hirtelen rándulást éreztem, minden elsötétült és a lift megállt.