A kíváncsiságom, mint mindig most is felülkerekedett rajtam, így belebújtam a pulcsiba. Kilestem az ajtón, nem volt ott senki, bezártam, a kulcsot zsebre tettem és kiosontam. Nem akartam kockáztatni, így lépcsőn mentem.

Mielőtt kiléptem volna az előtérbe a kapucnit a fejemre húztam. Sikerült a szálloda ajtaján is kijutnom, az őr nem sokat foglalkozott velem. Tudtam, hol van az a park, hiszen mióta itt vagyunk, mindig elmegyünk mellette. Ránéztem a telefonomra. 20:55-öt mutatott. Futni kezdtem. Útközben kétszer is megálltam. Eszembe jutott, hogy mégse kéne ezt tennem. A szállodában kéne lennem Zayn-nel…de valamiért mégis tovább mentem.

Pár perccel később már a parkban voltam, sötét volt, de úgy tűnt, hogy néptelen. Gondosan a fák tövében haladtam, nehogy mégis valaki itt járjon, meglásson vagy ami a legrosszabb felismerjen.

Mi a francot keresel itt, Nicole? Menj vissza.-gondoltam magamban, de abban a pillanatban hallottam, hogy valaki megmozdul, az ágak recsegtek a talpa alatt. Ijedtemben ugrottam egyet és majdnem sikítottam is, de Matt gyorsabb volt.

-Nyugi, csak én vagyok-jött hozzám közelebb.

-A frászt hoztad rám-mérgelődtem.

-Ne haragudj.

-Semmi baj. Szóval…miért is kellett ide jönnöm?

-Csak még egyszer látni akartalak-mondta halkan.

-Rendben, meg volt. Mehetek?-kérdeztem , idegesen körbe tekintve a parkban.

-És van itt valami-nyújtotta ki elém a tenyerét, melyben a holdfényben megcsillant valami.

Jobban szemügyre vettem és láttam, hogy a kedvenc karkötőm az, amit elhagytam nála valamikor.

-Hát ezt oda adhattad volna a szállodában is-húztam el a szám.

-Igen, tudom, csak szerettem volna egy kicsit kettesben lenni Veled.

-Matt, azt hittem, ezt már megbeszéltük.

-Tudom, hogy semmi esélyem Nálad, megértettem, csak elfogadni nehéz.

-Lépj tovább, én is azt tettem.

-Csak nem könnyű-nézett a szemembe.

-Hát ez nem az én hibám-néztem én is a szemébe.

-Feltehetem?-kérdezte, elengedve a füle mellett, amit mondtam.

Kicsit hezitáltam, majd kinyújtottam a karom, amire fel is tette az ékszert.

-Tudtam, hogy el fogsz jönni-mondta ismét a szemembe nézve.

-Honnan?

-Te mindig mindenben benne vagy, önfejű vagy és imádod az ellenkezőjét csinálni, mint amit kellene. Ez az, ami mindig is tetszett Benned.

-Miért? Most mit kellene csinálnom?

-A szállodában lenned, gondolom senki nem tudja, hogy itt vagy-mondta még mindig a szemembe nézve.

Nem válaszoltam, de igaza volt. Egyáltalán nem kellene itt lennem.

-De mégis itt vagy-mondta szinte suttogva és egy lépést tett felém.

-Nehogy azt hidd, hogy ez jelent bármit is-mondtam elég nyers hangnemben.

-Pedig szeretném-jött még egy lépést közelebb és végig simított az arcomon, mire én egy lépést hátráltam.

Egy ideig csak bámult maga elé, kezét még mindig a levegőben tartva, ahol az előbb még az arcomon volt, majd szomorúan leengedte.

-Akkor én megyek is-fordultam meg, de elkapta a kezem és visszahúzott.

-Várj, válaszolj még egy kérdésemre és utána elmehetsz.

-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.

-A múltkor, mikor azt mondtad, hogy sosem szerettél…az igaz volt?

Mély levegőt vettem, majd belenéztem égszínkék szemébe.

-Nézd Matt-túrtam bele idegesen a hajamba, amitől leesett a kapucnim-Ezen sokat gondolkoztam. Régen azt hittem, hogy szeretlek, de rá kellett jönnöm, hogy nem úgy szerettelek, ahogy kellett volna. Nem voltam szerelmes. Ami kis érzelem is volt bennem, azt a viselkedéseddel mind kiölted belőlem. Sajnálom, de ez az igazság.

-Értem-mondta halkan és észre vettem, hogy ökölbe szorult a keze.

-Hát akkor én megyek is. Vigyázz magadra- azzal megfordultam.

-Kaphatok egy búcsú ölelést?-szólt utánam hirtelen, mire visszafordultam felé.

-Nem hinném, hogy ez jó ötlet.

-Ugyan már, egy ölelésbe nem halt még bele senki-felelte. Egy kicsit hezitáltam, majd felé léptem és átöleltem. Éreztem forró leheletét a nyakamon, amitől az egész testemen végig futott a hideg.

-Hiányozni fogsz-suttogta a fülembe. Nem szóltam semmit.

Mikor próbáltam elhúzódni Tőle egy puszit nyomott az arcomra.

-Matt, ezt hagyd-de nem tudtam befejezni, mert már csókolt is.

Teljesen ledermedtem, még mindig ott álltam, Matt-et ölelve, míg csókolt. Annyira lesokkolt, hogy mozdulni se bírtam. Mikor végre feleszméltem, megpróbáltam eltolni magamtól, amivel csak annyit értem el, hogy még erősebben szorított magához. Éreztem, ahogy izmai megfeszülnek körülöttem, ahogy két keze szinte bilincsbe zár. Elkezdtem ütni a vállát, mire nagy nehezen, engedett a szorításán és végül sikerült kiszabadulnom a kezeiből.

-Neked elment az eszed?-prüszköltem a számat törölgetve-Mégis hogy képzelted?-kiabáltam.

Épp szólásra nyitotta a száját, de belé folytottam.

-Tudod mit? Nem érdekel! Látni se akarlak többet-kiabáltam még mindig, majd elkezdtem futni.

Hallottam, ahogy a nevemet kiabálja és utánam ered, de én csak futottam. Egyszer még visszafordultam, de sehol nem láttam Őt, de nem akartam lassítani, futottam tovább. A szálloda előtt megálltam egy pillanatra, kifújtam magam, majd szépen lassan besétáltam. Most lifttel mentem. Óvatosan nyitottam be a lakosztályba, de szerencsémre megint nem volt ott senki. Lábujjhegyen mentem a szobám elé és amilyen halkan csak tudtam, kinyitottam az ajtót, beérve gyorsan vissza is zártam. Ledobáltam magamról a ruhákat és a fürdőbe mentem, megnyitottam a forró vizet és a tus alá álltam. Csak most ért el a tudatomig, hogy mit is tettem. Nem elég, hogy kiszöktem, de hagytam, hogy Matt megcsókoljon. Mekkora egy hülye vagyok. Tudhattam volna előre, hogy ez lesz a vége…

Ha Dave megtudja, hogy kiszöktem megint…aztán egy arc úszott lelki szemeim elé…

Zayn…neki vetettem a hátam a hideg csempének és hagytam, hogy lecsússzak. A rám zúduló forró víz keveredett a könnyeimmel. El kell Neki mondanom, de akkor…akkor mindennek vége…de azt nem akartam. Hát akkor hazudjak Neki? De akkor soha többet nem tudnék a szemébe nézni.

-Tessék Nicole, megcsináltad, most vállald a következményeit-suttogtam a sírástól fulladozva.

Nem tudom, meddig ültem a zuhany alatt, de egyszer csak arra eszméltem, hogy jéghideg víz folyik rám. Elzártam, majd megtörölköztem, felvettem a köntösöm, majd beültem az ágyba, hátamat a támlának döntve, felhúztam a lábaimat és összefogtam előtte a kezem. A sírás rohamokban tört rám, utáltam Matt-et, hogy ezt tette, de aztán rájöttem, hogy az egyetlen, aki hibás ebben az egészben, az én vagyok. Ismét hülyeséget tettem, nem szabadott volna elmennem. Arra már rég rájöttem, hogy már semennyire nem vonzódok Matt-hez…de akkor miért…miért mentem el?! Nem találtam rá épkézláb megoldást.

Egész éjjel nem aludtam, csak járt az agyam. Ránéztem a telefonomra, ami fél 8-at mutatott. Felöltöztem, bementem a fürdőbe, hogy fogat mossak. Belenéztem a tükörbe, megláttam magam és elszörnyedtem. Hatalmas karikák éktelenkedtek a fáradtságtól, az amúgy vörösre kisírt szemem körül. Elkaptam a fejem, nem tudtam a tükörbe nézni…undorodtam magamtól.

Kimentem a konyhába, ahol már ott ült Dave, az aznapi újsággal a kezében. Mikor észre vett, letette az újságot és rám nézett. Furcsán nézett rám, de szemeiből nem tudtam semmit se kiolvasni.