Zayn-t láttam meg Sarah-val, az egyik táncosommal. Valamin nagyon nevettek. És akkor Sarah végig simított Zayn kezén. Olyan volt, mintha kést döftek volna a szívembe, amit jól meg is forgattak. Zayn egyszer csak körbe nézett, de mikor meglátott, elfordította a fejét, mondott valamit a lánynak, majd megcsókolta. Kővé váltam, azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Olyan volt, mintha kitépték volna a szívemet. Sosem éreztem még ennyire távol magamtól, mégis ennyire közel. Egyszer csak valaki megszólalt mellettem.

-Mit nézünk?

Lassan elfordítottam a fejemet és szembe találtam magam Niall mosolygó arcával, majd visszafordultam Zayn-ék felé.

-Hát, nem tudom mit vártál-mondta komoran.

-Hát ez gyorsan ment-hallottam egy másik hangot is, Louis volt, aki közben megérkezett a többiekkel,  felé fordultam-Egy szavad se lehet.-mondta.

-Igen, tudom-hajtottam le a fejem-de attól még fáj.

-Te is épp elég fájdalmat okoztál Neki, nem gondolod?-nézett rám Harry.

-Jól van srácok, elég volt, akadjunk le a témáról. Ez csak rájuk tartozik-mondta Liam.

-Azt ne mondd, hogy ez az egész nem Nicole hibája-felelte Louis.

-Nem mondom, hogy nem az Övé, de szerintem nincs olyan ember, aki még nem követett volna el valamilyen hibát-felelte Liam.

-De, lehet…csak nem ilyet-vágott vissza Harry.

Eleget hallottam és láttam, így elsiettem az öltözőm felé és hangosan vágtam be az ajtót magam után, majd leültem a kanapéra és felhúztam a lábaimat. Sírni akartam, de nem tudtam. Már nem. Kinyílt az ajtó és Niall lépett be rajta.

-Jól vagy?-kérdezte egyből és leült mellém.

-Mióta?-tettem fel a kérdést, elengedve a fülem mellett az Övét.

-Pár napja elhívta randizni és tegnap voltak is-felelte kis hezitálás után.

Nem szóltam semmit, csak bólintottam.

-De ha engem kérdezel, szerintem nem komoly-tette hozzá.

-Hát nekem nem úgy tűnik.

-Szerintem csak vissza akar vágni.

Felelni akartam, de akkor kinyílt az ajtó és Dave nézett be.

-Nicole, gyere, mindenki Rád vár.

-Megyek.

Elindultam Niall-lel az oldalamon Dave után.

-Majd beszélünk-mondta Niall és elment a fiúk felé.

Késő éjjel, már a kocsiban ültünk és a szálloda felé tartottunk. A szokásosnál is feszültebb hangulat uralkodott. Senki nem szólt egy szót sem. Nagyszerű…a fiúkat is sikerült egymás ellen hangolnom. Niall és Liam mellettem állt, úgy ahogy…persze Ők is elítélték, amit tettem, de Louis és Harry nem is próbálták leplezni, hogy mennyire haragszanak rám, amiért megbántottam a barátjukat. Pedig, ha tudnák az igazat, hogy Matt állt az egész képes ügy hátterében…mondjuk lehet, hogy az se sokat segítene, hiszen azon a tényen nem változtat semmi, hogy elmentem a parkba. És Dave…Ő is csak akkor szólt hozzám, ha muszáj volt…úgy éreztem teljesen egyedül vagyok. Már többször megfordult a fejemben, hogy inkább félbe hagyom ezt az egész turnét, nem bírtam elviselni, hogy minden nap látom Zayn-t, de Ő tudomást sem vesz rólam…de valamiért mégis maradtam. Reménykedtem, hogy talán egyszer minden rendbe jön.

Amint beértünk a lakosztályba, egyből bementem a szobámba. Készülődtem a lefekvéshez, amikor kopogtak.

-Gyere-szóltam.

Niall lépett be az ajtón, majd egyből oda ment az ágyamhoz és leült.

-Nicole, kérdezhetek valamit?-nézett rám komolyan.

-Persze.

-Mi történt Matt-tel?

-Hmm?-néztem rá kérdőn-Mikor?

-Amikor találkoztatok.

-Ja…hát gondolom Te is olvastad az újságot-dőltem hátra az ágyban.

-Igen, olvastam. De nekem valami nem áll össze. Én nem így ismertelek meg. Nem hinném, hogy képes lennél megcsalni bárkit is. Vagy félre ismertelek?-nézett rám.

-Niall…ez elég hosszú.

-Ráérek-feküdt be mellém az ágyba.

-Na jó, akkor a kicsivel rövidebb verzió. Hagyott nekem egy levelet, hogy találkozni akar velem a parkban. Elmentem, váltottunk pár szót, majd mikor indulni akartam, kért egy ölelést. Megöleltem, aztán mikor el akartam húzódni, hirtelen megcsókolt… De esküszöm Niall, az életemre, hogy nem csókoltam vissza. Ezzel most nem menteni akarom magam, hiszen hazudtam Zayn-nek és elmentem, úgyhogy az egész az én hibám. Ha nem megyek el, nem történik ez. De Matt az egészet előre kitervelte.

-Tessék? Ezt meg hogy érted?-kérdezte meglepetten.

-Olvasd el-adtam a kezébe a telefont, miután kikerestem az SMS-eket.

-Hát ez elég durva-mondta, miután vissza adta a telefonomat-Ezt Zayn-nek mondtad?-tette hozzá.

Megráztam a fejem.

-Még senkinek nem mondtam. Meg aztán meg se hallgatna.

-Figyelj, szerintem beszélj Vele. Csak szenvedtek mind a ketten. Ráadásul az a csaj, nem tudom, hogy hívják, az agyamra megy. Állandóan Zayn-en lóg.  Nem lehet Vele beszélni.

-Szerinted megbocsátana nekem valaha is?

-Hát nem tudom-vonta meg a vállát-Eljátszottad a bizalmát. Nem lesz könnyű visszaszerezni.

-Hát ez biztató-fintorogtam.

-Ezzel csak azt akarom mondani, hogy próbálkozz. Próbálj beszélni Vele.

-Rendben-motyogtam.

-Hééé, fel a fejjel-lökött oldalba mosolyogva. Rámosolyogtam. Meg se érdemlem, hogy ilyen kedves legyen hozzám.

Még beszélgettünk egy ideig, majd Jó éjt kívánt és elment Ő is aludni.

Az elkövetkező pár napban egy csomószor próbáltam Zayn-nel beszélni, de mintha csak a falnak beszéltem volna. Levegőnek nézett. És Sarah-val még csak nem is csináltak belőle titkot, hogy valami alakul közöttük. Legalább is én úgy vettem észre. A lány egyre több időt töltött a lakosztályunkban, ami eléggé zavart, de ahogy Louis mondta: egy szavam se lehet. És ráadásul a próbákon is csak róla áradozott. Legszívesebben megütöttem volna…

Egyik este épp a konyhában voltam, öntöttem magamnak vizet és a konyhapultnak dőlve iszogattam. Léptekre lettem figyelmes, majd megláttam Zayn-t. De ahogy észre vett, megfordult.

-Maradj csak, én úgyis megyek-szóltam utána, majd a mosogató felé fordultam, hogy kiöntsem a maradék vizet. Ahogy épp öntöttem, véletlenül neki csaptam a csapnak és a pohár széttört, összevagdosva a kezem.

-Ez nem lehet igaz! Már csak ez hiányzott!-mérgelődtem.

A pohár darabjaival nem foglalkozva, gyorsan megnyitottam a csapot, hogy kimossam a sebeket. A vizet teljesen pirosra színezte a kezemből folyó vér. Még jó, hogy nem vagyok rosszul a vér látványától.

-Jól vagy?-hallottam meg Zayn hangját mellőlem, amitől kicsit megrezzentem. Már hetek óta nem szólt hozzám és azt hittem, hogy már rég kiment a konyhából.

-Várj, segítek!-mondta.

-Nem kell!-szóltam rá, kicsit idegesebben, mint ahogy akartam.