De a válaszomat figyelembe se véve, elzárta a csapot, leültetett egy székre, majd elővett egy elsősegélydobozt és ellátta a vágásokat, majd bekötözte. Néma csendben tűrtem, amíg munkálkodott és Ő se szólt hozzám. Mikor végzett rám nézett.

-Kész is-és mintha egy kicsit elmosolyodott volna, de lehet, hogy csak beképzelem magamnak.

-Zayn, én annyira sajnálom, hülye voltam.

-Nicole-szólt közbe, de nem hagytam, hogy befejezze.

-Várj, kérlek, hallgass végig-nem szólt, csak bólintott.

-Tudom, hogy nincs rá mentség, hiszen hazudtam Neked, de tudnod kell, hogy mi történt.

-Tudom, hogy mi történt-szólt közbe. Kérdő tekintetemet látva hozzá tette-Niall elmondott mindent.

-Értem-bólintottam.-Nézd-folytattam-tudom, hogy mindent elrontottam és elvesztettem a bizalmadat-kis szünetet tartottam, most, hogy végre szóba áll velem félre kell tennem mindent és őszintén el kell mondanom, hogy is érzek, ami nem könnyű nekem, így mély levegőt vettem, hogy kicsit összeszedjem magam és a gondolataimat-Nem tudom, hogy mi ez köztünk. Amikor Veled vagyok megszűnik minden más, ha épp nem vagy velem őrülten hiányzol. A közelséged, az hogy átölelj. És ez a pár hét nekem maga volt a pokol. Lehet, hogy ezt hívják szerelemnek, nem tudom…de azt tudom, hogy nem akarom elveszíteni…Bár lehet, hogy már el is vesztettem-suttogtam az utolsó mondatot-De mindenemet oda adnám, ha mindent elölről kezdhetnénk-tettem hozzá.

Egy ideig csak nézett rám, amitől ugyan zavarba jöttem, de álltam a tekintetét. Majd egyszer csak felém nyújtotta a kezét.

-Zayn Malik-mondta mosolyogva.

Lehajtottam a fejem.

-Bárcsak ilyen könnyű lenne-motyogtam.

Felállt, majd leguggolt elém, ujjával egy kicsit megemelte a fejem, úgy nézett a szemembe.

-Te is hiányzol. A mosolyod, a közelséged és az, hogy olyan könnyen zavarba jössz, ez nagyon tetszik-mondta mosolyogva-Tényleg nem lesz könnyű túltennünk magunkat ezen. Csalódtam, igen. Mert bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem, hogy esetleg vissza mész hozzá. Hiszen Neked Ő volt az első barátod és az első kapcsolathoz minden ember jobban ragaszkodik. Amikor megláttam az újságot egy világ dőlt bennem össze-egy kis szünetet tartott-De majd együtt megbírkózunk vele.

-Meg sem érdemellek-mondtam gyönyörű szemeibe nézve és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyel. Óvatosan letörölt egy könnycseppet.

-Csak egyet ígérj meg-nézett még mindig a szemembe-soha többet nem hozzuk fel ezt a témát. És elfelejtük Matt-et is.

-Miért? Ki az a Matt?-kérdeztem mosolyogva, de aztán elkomorodtam.-Milyen jó lenne, ha minden ilyen könnyű lenne.

Egy ideig csak néztük egymást, egyikünk se szólalt meg. Majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt. Leírhatatlan érzés volt újra magam mellett tudnom. Megszűnt minden más számomra. Csak Ő volt és én…csak mi ketten. Mintha a szívemet, amit eddig úgy éreztem, hogy kitéptek, vissza kaptam volna. Aztán hirtelen elhúzódtam, mert eszembe jutott valami…illetve két dolog is.

-Mi a baj?-nézett rám.

-Sarah? Vele mi lesz?-erre elkomorodott.

-Semmi-vonta meg a vállát-Igazából sosem gondoltam komolyan.

-Ha csak azért volt, mert vissza akartál vágni, akkor jelentem megértettem. Szörnyű volt Vele látni-szomorodtam el.

-Igen, tulajdonképpen azért volt, de majd holnap beszélek Vele.

-És a fiúk?-kérdeztem félénken.

-Mi van velük?

-Hát Harry és Louis jelen pillanatban utál.

-Majd beszélek velük-bólintott-kénytelenek lesznek elfogadni a tényt, hogy újra együtt vagyunk.

Nem szóltam semmit, de már előre féltem a reakciójuktól, ami ezek szerint látszott is rajtam, mert Zayn megszólalt.

-Nyugi, nem lesz semmi gond-mondta mosolyogva, majd ismét megcsókolt. Most hevesebben, mint az előbb. Karomat, ami eddig az ölemben pihent átfogtam a nyaka körül és még közelebb húztam magamhoz. Nem akartam többet távol érezni magamtól. Egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal megfogta a derekam. Egyszer csak valaki a nevét kiabálta.

-Zayn-és mi hirtelen váltunk szét. Niall jelent meg az ajtóban.

-Zayn fi-de itt abba hagyta és kettőnk közt járatta a tekintetét-Oh-vigyorodott el-hoppá, megzavartam valamit, ugye?

-Hát ami azt illeti-mondta Zayn és felállt előlem.

-Figyelj, beszélhetek Veled?-nézett rá Zayn-re.

-Én akkor magatokra is hagylak-álltam fel a székről és indultam el, de Zayn elkapta a kezem és maga felé fordított, adott egy puszit.

-Mindjárt utánad megyek-mondta halkan, mire bólintottam.

Niall mellett elhaladva oda tátogtam Neki, hogy köszönöm, mire rám kacsintott és elvigyorodott.

Míg Zayn-t vártam gyorsan letusoltam és hajat mostam. Épp hogy befeküdtem az ágyba, már nyílt is az ajtó. Befeküdt mellém, majd a mellkasára vont.

-Mit akart Niall?-kérdeztem, miközben ujjaimmal körbe rajzoltam a mintákat a pólóján.

-Nem fontos-mondta, de hallottam, hogy kuncog.

-És mi olyan vicces?

-Na jó, elhívott egy lányt randizni. És megkérdezte, hogy szerintem hova vigye.

-Oh, értem-mosolyodtam el, talán végre talál magának valakit.

-Szerencsés lány, az biztos-mondta.

-Nálam nem jobban-mondtam halkan, mire szorosan átölelt.

Most hogy újra mellettem volt, teljesen megnyugodtam és csak hallgattam szapora szívdobogását, amíg el nem nyomott az álom.

Valamikor megébredtem arra, hogy megmozdult, de csak félálomban érzékeltem, hogy óvatosan megemelte a fejem, letette a párnára, betakart, adott egy puszit a homlokomra, majd kimászott az ágyból.

Reggel, mikor megébredtem, nem volt mellettem, szóval akkor mégse álmodtam, hogy kimászott mellőlem. Gyorsan összeszedtem a cuccom, majd elmentem a fürdőbe, hogy felöltözzek és egy kicsit rendbe tegyem magam. Mikor visszamentem a szobába Zayn már az ágyamon ült. Idegesen néztem rá, valószínűleg már beszélt a fiúkkal. Niall tudtam, hogy örülni fog, talán még Liam is…De Harry és Louis reakciójától féltem a legjobban. Ők biztos nem díjazták.

-Na, mit szóltak?-tettem fel a kérdést köszönés helyett.

-Hát…először nem igazán örültek, de aztán azt mondták, hogy ha én boldog vagyok, akkor nekik mindegy.

Nagy kő esett le a szívemről.

-Amúgy szerintem nem is igazán haragszanak rád-mondta, miközben felállt és oda jött hozzám.

-Hát nekem nem úgy tűnt-mondtam, majd hozzá bújtam és Ő átkarolt.

-Majd megbékélnek, kénytelenek lesznek-mondta a hátamat simogatva.-Ja és már beszéltem Sarah-val is.

Kicsit arrább húzódtam, hogy a szemébe tudjak nézni.

-És mit mondtál Neki?

-Csak annyit, hogy ez nem fog működni-vonta meg a vállát.

-Nagyon kiakadt?

-Nem láttam rajta, de ha mégis az se igazán érdekel…Csak Te érdekelsz-mondta és megcsókolt.

Egy idő után elhúzódott.

-Na, menjünk most már reggelizni.