Gyorsabban, mint hittem, eljött a június közepe és én idegesen ültem a szállodai szobánkban, miközben Zayn kezét szorongattam és feszülten figyeltem Dave-et, aki fel-alá járkált telefonálás közben. Ma derül ki, hogy maradhatok-e a turné végéig vagy már a jövő héten vissza kell mennem Los Angelesbe. Igaz, hogy hiányzott, de már a legkevésbé se akartam vissza menni és ennek oka a mellettem ülő fiú volt.

-Nicole-szólalt meg Zayn.

-Hmmm?-néztem rá tűnődve.

-Ez fáj egy kicsit-nézett le a kezünkre.

-Oh, ne haragudj-lazítottam a szorításomon.

Niall, Louis, Harry és Liam is ott ültek és néma csendben figyelték Dave-et. Aki még mindig járkált és csak néha hagyta el a száját egy-egy igen és nem.

Ja, igen a fiúk. Lassan, de biztosan megbékéltek velem, újra. Az elején még volt Harry-nek és Louis-nak egy-két megjegyzése, de mostanra már ugyanolyan a kapcsolatunk, mint amilyen a cikk előtt volt. És Niall. Ránéztem a szőke hajjal keretezett kedves arcára, aki mostanra szinte a legjobb barátom és bizalmasom lett, akinek annyi mindent köszönhetek. Ha akkor nem beszél Zayn-nel, talán most nem lennénk együtt. Visszanéztem Dave-re, aki épp akkor tette le a telefont, rám nézett, de nem mondott semmit.

-Mondjad már-nyögtem ki folytott hangon.

-Sajnálom-mondta szomorúan.

Először nem tudtam mit csináljak. Nem akartam vissza menni. Legszívesebben elsírtam volna magam. Éreztem, ahogy Zayn megszorítja a kezem, hogy egy kis lelket öntsön belém.

-Mikor kell indulnunk?-kérdeztem, miután magamhoz tértem, de éreztem a növekvő gombócot a torkomban és a szőnyeget pásztáztam.

-Sajnálom…tudom, hogy nem akartál ide jönni, de úgy néz ki, hogy még maradunk egy ideig-mondta mosolyogva.

-Tessék?-kaptam fel a fejem-Szóval maradunk?

-Maradunk-vigyorodott el.

-Komolyan?-kérdeztem vissza újra, mert még nem mertem elhinni.

-Igen-bólintott.

Mire sikítozva ugrottam fel és bele ugrottam a nyakába.

-Köszönöm-mondtam elég magas hangon.

-Jól van, én is örülök, de engedj el, mert megfojtasz.

-Bocsi-néztem rá vigyorogva, miután elengedtem.

-Na, akkor ezt meg kell ünnepelni-csapta össze a tenyerét Louis.

-De csak szolidan, Nicole még nem ihat-mondta Dave.

-Annál jobb, legalább lesz sofőrünk-mondta vigyorogva Louis, mire kinyújtottam rá a nyelvem.

-Foglalok helyet egy étterembe-mondta Dave és ki is ment a szobából.

-Örülsz?-hallottam meg Zayn hangját a fülem mellett, miközben átölelt.

Gyorsan megfordultam.

-Persze, nagyon-feleltem még mindig vigyorogva.-És Te?

-Már hogyne örülnék-csókolt meg.

-Ajjj már…legalább menjetek szobára-dobott meg minket egy párnával Harry.

-Fogd be. Ha nem tetszik, ne nézz ránk-néztem rá és elkezdtem Zayn-t húzni a szobám felé.

Épp hogy becsuktam az ajtót magam mögött és megfordultam, de Zayn már ott állt előttem, megfogta a derekam és finoman neki lökött az ajtónak.

-Hol is tartottunk?-kérdezte-Meg is van, azt hiszem itt-és már csókolt is, újra.

-Fel kell hívnom apát-toltam el magamtól.

-Ez most komoly?! Miközben csókolózunk Neked apád jár az eszedbe? Hát ez…nagyon romantikus-mondta fintorogva.

-Bocsi-néztem rá bocsánatkérően, majd befeküdtem az ágyba, előkerestem a telefonom és már hívtam is, két csörgés után fel is vette.

-Szia Kicsim!

-Szia Apa! Képzeld, maradok!-újságoltam újjongva.

-Tényleg? Ez remek hír! Nekem is van egy meglepetésem Neked.

-Mi az?-kíváncsiskodtam.

-Majd meglátod-titokzatoskodott.

-Mikor?-faggattam tovább.

-Hamarosan-nevetett-De most le kell tennem, mert ügyfél van nálam. Zayn-t üdvözlöm.

Erről eszembe jutott, amikor elmondtam Neki, hogy együtt vagyunk. De úgy látszott, nem mondtam Neki újat, mert letudta egy: „Nincs köztetek semmi, ugye?”-vel, felemlegetve, azt a bizonyos estét, amikor Zayn nálunk járt és utána Apa rákérdezett, hogy mi van köztünk.

-Átadom. Szeretlek!

-Én is szeretlek!-azzal ki is nyomta.

-Apa üdvözöl.

-Rendben-nyugtázta-Hajlandó vagy most már velem is foglalkozni?-nézett rám.

-Talán-vigyorogtam és megcsókoltam.

De szinte azonnal kivágódott az ajtó, oda kaptam a fejem. Louis volt az, eltakarta a szemét.

-Oké, nem akarok olyat látni, amit nem lenne szabad-mondta, de láttam, hogy résnyire kinyitotta az ujjait-Csak szólok, hogy egy óra múlva indulunk kajálni.

Még szerencsétlenkedett egy sort az ajtóval, úgy csinált, mintha nem találná, aztán kiment.

-Ezt nem hiszem el-mondta Zayn.

-Most mi van?

-Semmi. De bárhol vagyunk, sose lehetünk kettesben. Valaki mindig megzavar minket. Mint most Louis. Esküszöm, minden ajtót le fogok lakatolni.

-Ne mérgelődj-adtam egy puszit a szájára, majd megindultam a bőröndöm felé.

-Most mit csinálsz?-ült fel.

-Készülődök. Ha nem hallottad volna, egy óra múlva indulunk. Úgyhogy a következő legalább fél órát a fürdőben fogom tölteni.

-Remek-terült szét az ágyon.-Akkor megyek én is-azzal ki is ment a szobából.

-Nicole, mit csinálsz még mindig?-dörömbölt Zayn a fürdő ajtaján-Már 10 perce el kellett volna indulnunk.

-Egy perc-szóltam ki.

-Fél órával ezelőtt is ezt mondtad-mérgelődött.

-Oké, kész is vagyok, mehetünk-nyitottam ki az ajtót.

-Gyönyörű vagy-nézett végig rajtam.

-Köszönöm. Te is jól nézel ki, bár ezt úgyis tudod.

-Igen, de azért jó hallani, úgyhogy mondhatnád gyakrabban is-vigyorgott.

-Tubicáim, mehetünk végre? Csak rátok várunk-kiabált be Dave.

-Igen-mentünk ki az ajtón.

-Na végre-mondta Dave, azzal kis társaságunk el is indult.

Már 11 elmúlt, mire vissza értünk a szállodába. Az este folyamán le se lehetett törölni a vigyort az arcomról, annyira örültem, hogy még legalább két hónapot Angliában fogok tölteni. A többiek egy kicsit iszogattak, de én maradtam a narancslénél, bár Dave engedélyezett egy pohár pezsgőt, de annak is csak a felét ittam meg. Fáradtan léptem be a szobámba, Zayn-nel az oldalamon és egyből le is vetettem magam az ágyra.

-Ez nagyon jó este volt-bújtam hozzá.

-Igen, az és végre kettesben lehetünk-csókolt meg.

Hát igen. Annyi elfoglaltságunk volt az utóbbi időben, hogy szinte alig volt időnk együtt lenni. Még mindig titkolóztunk és szerencsénkre senki nem is sejtett semmit. Úgyhogy jól csináltuk.

Hirtelen kipattantam az ágyból.

-Most megint hova mész?

-Átöltözök.

-Segítsek?-élénkült fel a tekintete.

-Nem kell, azt hiszem egyedül is menni fog-néztem vissza rá mosolyogva.

Gyorsan bementem a fürdőbe, átvettem a pizsim, ami most egy póló és egy sort volt, majd vissza mentem a szobába. Zayn követett a tekintetével, míg be nem bújtam mellé az ágyba.

-Mi az?-néztem rá.

-Semmi-fordult felém majd megcsókolt.

Miközben csókolt kezét a combomra tette és elkezdte simogatni, majd egyre feljebb húzta a kezét, végig simított a fenekemen, majd benyúlt a pólóm alá és a hátamat kezdte simogatni. Éreztem forró kezét a bőrömön. Egy hirtelen mozdulattal felém került, anélkül, hogy ajkát levette volna az enyémről. Átváltott  apró puszikra, először csak a számra, majd végig le a nyakamon, amitől végig futott rajtam a hideg és egy apró sóhaj hagyta el az ajkam. Éreztem ahogy a pulzusom megemelkedik és szaporábban szedtem a levegőt. Majd vissza, szépen lassan, végül újra megcsókolt. Ebben az egy csókban annyi szenvedély és vágy volt, mint talán az eddigiekben soha. Megmozdultam, értette mit akarok és megfordult, magával rántva engem, így most én kerültem felülre. Én is apró puszikat nyomtam az ajkától egészen a nyakán, végig, szépen lassan, majd vissza. És ismét megcsókoltam, egyre hevesebben. Akartam Őt, testem minden egyes porcikája kívánta Őt, de az eszem azt súgta, hogy még ne…még nem álltam rá készen.

Hirtelen megszakítottam a csókunkat, majd lemásztam róla és betakaróztam.

-Most mit csinálsz?-hallottam döbbent kérdését, miközben szaporán szedte a levegőt.

-Alszok-adtam meg a rövid választ.

-Ezt nem teheted velem-mondta, mellém bújt és átkarolt.

-Jó éjszakát-mondtam.

-Ezt nem hiszem el, hogy lehetsz ilyen-morgott, miközben éreztem, hogy kiszáll mellőlem.

-Hova mész?-ültem fel gyorsan.

-Aludni, hova mennék.

-Nem alszol itt?-kérdeztem halkan.

-Hát, ha nagyon szeretnéd-és hallottam, hogy levetkőzik, majd visszabújt mellém az ágyba és ismét átkarolt.

-Jó éjszakát-motyogta a nyakamba és egy puszit adott.

Először aludtam el Zayn karjaiban és azt kívántam, bárcsak így aludhatnánk el életünk végéig, minden este.

Reggel én keltem korábban, Zayn még békésen aludt mellettem. Elmosolyodtam, jó érzés volt az mellett ébredni, akit a világon a legjobban szeretek. Csak néztem és nem tudtam betelni a látványával.

Nem sokkal később nyitogatni kezdte a szemeit.

-Jó reggelt-adtam egy puszit az arcára, majd visszakönyököltem az előbbi pozíciómba.

-Mióta vagy fent?

-Csak nemrég ébredtem fel.

-Miért nem keltettél fel?

-Nem volt szívem, olyan aranyosan aludtál.

-Mennyi az idő?

-Fél 9-mondtam, miután sikerült előhalásznom a telefonom.

-Ugye nem megyünk ma sehova?-nyújtózkodott.

-Majd csak délután. 1-ig szabadok vagyunk.

-Remek-kelt ki az ágyból.

-Ne mérgelődj, tegnap egész nap szabadok voltunk-mondtam, miközben én is kikeltem az ágyból és elkezdtem ruhát keresni. Mikor mindent megtaláltam, bementem a fürdőbe, majd gyorsan felöltöztem és rendbe szedtem magam. Mire kiértem, Zayn már rég kész volt.

-Menjünk enni, éhes vagyok-mondtam, azzal elindultam az ajtó felé, de még mielőtt kinyithattam volna, Zayn elkapott hátulról és maga felé fordított.

-A tegnap este-kezdte.

-Igen, mi van vele?-kérdeztem.

-Nem volt szép tőled, ugye tudod.

-Nem tudom, miről beszélsz-adtam az ártatlant.

-Nem?-mosolyodott el huncutul-Segítsek emlékezni?-kérdezte, majd megcsókolt.

-Igen, azt hiszem dereng valami-moslyogtam.

-Bepótoljuk-nézett rám komolyan.

-Jól van-nevettem el magam zavaromban, majd kinyitottam az ajtót, de egyből meg is torpantam, attól, amit láttam, vagyis inkább akit láttam, amit Zayn későn vett észre és nekem jött, majdnem fellökve engem.