Csodálkozásom tárgya pedig nem más volt, mint Apa, aki ott állt előttem.

-Apa, Te hogy kerülsz ide?-néztem rá meglepetten.

-Gondoltam meglátogatlak. Nem is örülsz?-nézett rám, majd a mögöttem álló Zaynre.

-Dehogynem-mentem oda hozzá és megöleltem-De azért szólhattál volna.

-Jó reggelt, Mr. Carlson-köszönt Zayn.

-Ááá, Te vagy Zayn. Emlékszek Rád-mérte végig Apa, szúrós szemekkel.

-Beszélhetnénk?-nézett végül rám Apa.

-Öhm, persze-mondtam félénken. Vajon mit akarhat?

-Akkor én nem is zavarok-mondta Zayn és elindult a szobája felé.

-Gyere csak fiam, Te is, Rád is tartozik-mondta, azzal elindult a konyhába.

Zayn kérdőn nézett rám, mire megvontam a vállam és elindultam Apa után. Mikor beértünk, intett, hogy üljünk le, Ő pedig elkezdett fel-alá járkálni előttünk. Tudtam, hogy ilyenkor a gondolatait szedi össze, hogy mit is fog majd mondani. A szituáció kísértetiesen hasonlított arra, amikor pár éve…

-Oh, Te jó ég! Csak ezt ne!-döntöttem a fejemet az asztalra és köré fogtam a kezem.

-Kicsim, nekem ez ugyan olyan kínos, mint Neked.

-Azt kötve hiszem-morogtam.

Még egy pár percig járkált, aztán hallottam, ahogy kihúzza a széket és leül velünk szembe.

-Ahogy látom kezd komolyodni ez az egész kettőtök között-lassan felemeltem a fejem, nem szóltam semmit. Alig egy hónapja vagyunk együtt, leszámítva a pár hetes különlétet, most erre mit mondjak?! Végül bólintottam.

-Értem…Én csak azt szeretném, ha nagyon vigyáznátok, tudjátok, amikor-de itt abba hagyta, de a hülye is értette volna, hogy mire gondol.

-Apa, mi nem-kezdtem volna, de közbe vágott.

-Persze, hogy nem. Én is pont ezt mondtam Apámnak, aztán rá pár hónapra megszülettél Te. Valahogy nem akarta bevenni azt a mesét, hogy a gólya hozott. Anyád csak pár évvel volt idősebb akkor, mint Te most. Ha most lennék annyi idős, biztos másképp csinálnám.

-Köszi-fintorogtam.

-Jaj, kicsim, nem úgy értettem. Én csak nem akarom, hogy elkövessétek ugyan azt a hibát, mint mi.

-Apa-kiáltottam rá.

-Ne haragudj.-mondta gyorsan-Ezt se úgy értettem. Te vagy a legszebb és legjobb dolog az életemben. De Ti még annyira fiatalok vagytok. Én csak féltelek.

-Apa, mi még tényleg nem-magyarázkodtam, de már így is éreztem, hogy ég az arcom, Zayn pedig csak ült mellettem és meredt maga elé.

-Persze, hogy nem. Mégis mi mást csinálhatna két ilyen fiatal, mint Ti egész éjjel? Mert együtt aludtatok, nem?-nézett rám Apa, győzelemittas tekintettel, mert azt hitte, ezzel sarokba szorított.

-Igen, de mi tényleg nem-bizonygattam az igazam.

-Akkor mesét néztetek?-gúnyolódott.

-Apa, nézd, ha tényleg tudni akarod, akkor én még nem feküdtem le senkivel. Szűz vagyok-hadartam gyorsan és ha lehet, az arcom még vörösebb lett.

-Tessék?-hallottam egyszerre két irányból is a döbbent kérdést. Apától és Zayn-től.

-Oh, értem-mondta Apa, de láttam rajta, hogy megkönnyebbült.

-Akkor én most mehetek?-kaptam gyorsan az alkalmon.

-Persze, menj csak-felelte szórakozottan.

Nem kellett kétszer mondania, felálltam és már siettem is a szobámba. Az ajtót nem csuktam be, mert hallottam, hogy Zayn követ. Ledobtam magam az ágyra és a fejemet a párnába fúrtam. Hallottam, ahogy becsukja az ajtót, majd éreztem, hogy ledől mellém az ágyba és elkezdi simogatni a fejem.

-Ez irtó ciki volt-dörmögtem a párnába.

-Nem is volt olyan ciki-felelte.

-Persze, mert nem Rólad volt szó….Haragszol?

-Dehogy haragszok! Nicole, ez jó dolog. Hé, nézz rám-mondta és finoman megrázta a vállam.

Nagy nehezen rávettem magam, majd felültem, de még mindig nem néztem rá. Óvatosan felemelte a fejem, hogy bele tudjon nézni a szemembe.

-Szóval akkor tegnap este ezért nem akartad-mondta, de nem feleltem, csak bólintottam.

-Azt hittem, hogy Te és Matt-mondta, de most sem válaszoltam, csak megráztam a fejem.

-De hát hogyhogy?-kérdezte-Mármint örülök, csak tényleg azt hittem.

-Nem. Még soha nem feküdtem le senkivel. Mindig is úgy képzeltem, hogy azzal fog megtörténni az első alkalom, akit szeretek, mármint, hogy tényleg szerelmes vagyok. Ezt Matt-nek is elmondtam, de Ő nem volt igazán megértő. Neki csak az volt fontos, hogy megkapja, amit akar. Mivel tőlem nem kapta meg-vontam meg a vállam.

-Várj…úgy érted, hogy megcsalt?

-Ezt nem tudom biztosan, de valószínűleg-itt megálltam. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy elmondjak Neki valamit…valamit, amit el akartam felejteni, de sosem tudtam igazán.-Egyszer majdnem megtörtént-hajtottam le a fejem.

-Mármint majdnem lefeküdtetek?

-Igen-bólintottam-Elmondok valamit, de kérlek ne szólj közbe, úgy talán könnyebb lesz. Rendben?

Nem szólt, csak bólintott.